Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1999 (5. évfolyam)
1999 / 1-2. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Rostoványi Zsolt: Globalizáció avagy civilizációk és kultúrák harca?
Globalizáció avagy civilizációk és kultúrák harca? A „kapitalista fenyegetésről" beszél Soros György vihart kavart és sok vitát kiváltott dolgozatában,139 amelyet nem a kapitalizmus ellen írt, hanem mellette érvel. „A kapitalizmusért haragszom, nem ellene."140 Megállapításainak nagy része rendkívül figyelemre méltó. A laissez-faire ideológia - Soros kifejezésével a „piaci fundamentalizmus" -, vagyis tulajdonképpen Friedrich Hayek elveinek következetes és szigorú alkalmazása s az ezeken az elveken alapuló globális gazdaság mély és súlyos problémák létrejöttét eredményezi. Soros úgy véli, valamivel ellensúlyozni kell a kapitalizmus túlkapásait, hiszen a piac nincs tekintettel a társadalomra, pontosabban a „piaci fundamentalizmus" kifejezetten fenyegeti a nyitott társadalmat. Mivel egyelőre csupán globális gazdaság létezik, globális társadalom viszont nem - pontosabban a nyitott társadalom is globálissá vált, viszont egyelőre alapvetően tökéletlenül működik, mivel hiányoznak a megfelelő működését biztosító intézmények és mechanizmusok és az ezekhez szükséges politikai akarat - a globális gazdaság jószerivel teljességgel szabályozatlan, hiszen a meglévő nemzetközi szervezetek erre alkalmatlanok. (Emlékezzünk Susan Strange „kaszinókapitalizmusára" és 1999. december 31-ére vonatkozó komor jóslatára, amennyiben nem kerül sor a „pénzügyi kaszinó" hathatós kontrolljára.)141 Mi tehát a megoldás? Soros szerint egyfelől csakis a demokrácia képes ellensúlyozni a kapitalizmus negatívumait, másfelől a globális gazdaságot csakis egy olyan globális nyitott társadalom tarthatja fenn, amely a közös értékekre épül. A közös értékek alapja pedig talán a fallibilitás lehet, vagyis a tévedés lehetőségének a koncepciója. Ha tisztában vagyunk tudásunk tökéletlenségével, értékeinket sem tekintjük abszolútnak és a végső igazság kifejezőjének, toleráljuk mások eltérő értékeit, sőt tapasztalataink, vitáink és választásaink függvényében felülvizsgáljuk és ha kell, módosítjuk a sajátjainkat. Soros György kimondatlanul bár, de érvelésében eljutott a kultúra kategóriájáig. Ahhoz ugyanis, hogy a globalizáció folyamata - és a globális kapitalizmus - ne váljon teljesen ellenőrizhetetlenné és szabályozhatatlanná, valamiféle közösen birtokolt, közösen elfogadott univerzális értékrendre lenne szükség. Az értékek és normák pedig - mint köztudott - a kultúra legfontosabb alkotóelemei. Ki nem mondva, de ezt a kérdést feszegeti Jeffrey Sachs is, amikor G16-ról, illetve Ázsia rohamos felzárkózása kapcsán „közösen birtokolt nemzetközi értékekről"142 beszél. A fejlett és a fejlődő világ 8-8 vezető hatalma, illetve a Nyugat és Ázsia nyilván csak akkor tud valamiféle konszenzusos megoldásra jutni, ha alapvető értékekben megállapodnak egymással. Mind többen ismerik fel az értékek, a morál szerepét, s lépnek túl a nemzetközi kapcsolatok realista elméleteinek megközelítésén. Bassam Tibi - Kantra hivatkozva - egy „univerzális etika" szükségessége mellett foglal állást,143 Huntington a „közös pontok", a közös értékek, intézmények és gyakorlatok keresését tartja szükségesnek ahhoz, hogy békésen lehessen élni egy multikulturális világban.144 Nehéz helyzetbe kerülünk, amennyiben az értékek civilizációs-kulturális meghatározottságát vizsgáljuk, ha az egyetemes, regionális, illetve lokális értékeket próbáljuk va1999. tavasz-nyár 37
