Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1999 (5. évfolyam)
1999 / 1-2. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Rostoványi Zsolt: Globalizáció avagy civilizációk és kultúrák harca?
Globalizáció avagy civilizációk és kultúrák harca? lesz a XX. századi fin de siécle tömegideológiája. Az emberiséget ma ez a tagadás tartja össze. Tagadása mindannak, amiben az emberi faj közös."117 Kultúrák közötti konfliktusok: új tribalizmus? A globalizáció nem csupán a Föld egészét nem fedi le egyenlő mértékben (egyes régiók kimaradnak, mások nem egyformán részesülnek a globalizáció hatásaiból), hanem az egyes társadalmak különböző szféráit sem. Vannak olyan társadalmi szférák - különösen a kultúra nevezhető ilyennek, de bizonyos mértékben a politika is amelyek megpróbálnak ellenállni a globalizáció hatásainak, sőt gyakran nem csupán heves ellenállást fejtenek ki azokkal szemben, hanem „ellentámadásba" is átmennek. Számos oka van annak, hogy a kilencvenes években a globalizáció folyamatával párhuzamosan megy végbe az az „új tribalizmus", amely az embereket „egyre szűkebb és kölcsönösen ellenséges csoportidentitások" vállalására ösztönzi118, mások kifejezésével „új középkoriság", amely etnikai és vallási mozgalmakkal összefonódott identitáspolitika erősödésében jut kifejezésre.119 E „tribalizmus", „medievalizmus" motiválója sokszor közvetlenül vagy közvetve maga a globalizáció, annak a társadalmakra gyakorolt egyenlőtlenítő hatásai, illetve valamelyik megnyilvánulásával szembeni szembefordulási törekvés. Egyes vallási, etnikai vagy törzsi csoportok általában fenyegetve érzik magukat a globalizáció homogenizáló hatásától, egy más kultúrájú csoporttól, a domináns vallás vagy etnikum félti saját privilegizált helyzetét, az alárendelt helyzetben lévő szeretne a fennálló helyzeten változtatni és még hosszan sorolhatnánk a konfliktusok hátterében meghúzódó tényezőket. A geokultúra, a multikulturalizmus szerepének erőteljes megnövekedése felveti a kultúrák közötti konfliktusok száma, jelentősége, intenzitása megnövekedésének a lehetőségét. Erre utal egyebek mellett Huntington közismert hipotézise is. Elismervén e gondolatmenet logikáját, annyiban feltétlenül pontosítani kell, hogy a kultúrák közötti konfliktusok jellegüket tekintve sokfélék lehetnek, a konfliktusokat motiváló célok, illetve érdekviszonyok közvetlenül gyakran nem kulturálisak (annyiban azonban mégis, hogy a kulturális eltérések ezeket sokszor teljesen áthatják, velük szinte elválaszthatatlanul összefonódnak), a kulturális konfliktusok száma a kétpólusú világrend széthullása óta meghatározóan csak a korábbi „második világ" területén növekedett meg, illetve törtek a felszínre korábban is létezett latens konfliktusok, a korábbi úgynevezett harmadik világban a bipoláris világrend szétesése előtt is igen nagyszámú, nyílt konfrontációval, fegyveres összetűzésekkel járó kulturális konfliktus létezett és létezik azóta is. Az a kérdés is feltehető, hogy a globalizáció, amely végeredményben egyik oka volt a hidegháborús, kétpólusú nemzetközi rendszer felbomlásának, alapvetően gyengítve a rendszert megosztó fő konfliktust, hogyan viszonyul - gyengíti-e avagy éppen ellen1999. tavasz-nyár 29
