Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1999 (5. évfolyam)
1999 / 1-2. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Rostoványi Zsolt: Globalizáció avagy civilizációk és kultúrák harca?
Rostoványi Zsolt szembe a modemitás, a liberális demokrácia, a kapitalizmus univerzalizmusával, illetve a globalizáció folyamatával. A háttérben mindenképpen ott található a Huntington-féle West-Rest dichotómia, a növekvő különbség a világ fejlett és lemaradó régiói között. Posztmodem alapokon szerveződnek a fejlett társadalmak nemi, faji és egyéb mozgalmai, a premodern alapokon álló kulturális mozgalmak közül a fundamentalizmust avagy a perifériákon és félperifériákon felerősödött etnonacionalizmust említhetjük. Különösen utóbbiak magukban hordozzák újfajta, univerzalisztikus igénnyel fellépő geokulturális térségek kialakulásának a lehetőségét. A „kulturális pánnacionalista mozgalmak"112 (páneurópai nacionalizmus, pántür- kizmus, arabizmus, afrikanizmus stb.) egyfelől kétségkívül bizonyos alternatívát jelentenek a lokális etnonacionalizmusokkal szemben, a nagyobb geokulturális térségek kialakulása azonban újabb bizonytalansági tényezőt is hoz a nemzetközi rendszerbe. Szemben ugyanis a gazdasági vagy politikai szférával, ahol a nagyobb térségek kialakulása, az egységesülési, integrációs törekvések általában szervezetten, előre megtervezetten, intézményes formában mennek végbe, a kulturális terek általában spontán módon, előre nem tervezetten, emocionális motivációktól vezettetve jönnek létre, nem kapcsolódva a nemzetközi rendszer intézményes struktúrájához, így egy sor, előre nem látható konfliktusforrást hordoznak magukban. „A kultúra mindig az erősek fegyvere volt" - véli Wallerstein.113 Úgy hisszük, napjainkban a kultúra mindinkább a marginalizálódók, periferizálódók fegyverévé válik. „A modern világban a legnagyobb hatalommal bíró kulturális erőt az államok képviselik"114. Ez a megállapítás is veszített érvényességéből, részint az államok szerepének csökkenése, a nemzetállam posztmodern dekonstrukciója, részint az új, a nemzetközi rendszerben közvetlenül is részt vevő, a nemzetközi rendszer folyamatait kisebb-na- gyobb mértékben befolyásoló kulturális szereplők megjelenése miatt. Ezek a szereplők sokszor komoly kihívást jelentenek az államok számára, jelentősen gyengítve pozícióikat. Legújabb munkájában már Wallerstein is az államokba vetett bizalom elveszítéséről beszél. „A fejlődés geokultúrája, vagy a geokultúra átalakítása?" - teszi fel a kérdést.115 Maga a második lehetőség mellett foglal állást és egy „új történelmi rendszer" létrehozásának szükségességéről beszél, ami akár ötven évig is eltarthat. Mások kevésbé optimisták. Nem véletlen, hogy a tudományos életben is kialakult egy új tudományág, a xeno- lógia, „idegenségtudomány"116. Nincs is baj addig, ameddig az idegenség, a másság, a multi- és interkulturalizmus tudományos elemzések tárgyát képezi. Az viszont már sokkal nagyobb problémát jelentene, ha valóra válna Eric Hobsbawm komor jóslata: „mivel oly korban élünk, mikor minden egyéb emberi kapcsolat és érték válságba került, vagy további sorsa legalábbis ismeretlen és bizonytalan - úgy tűnik, a xenofóbia 28 Külpolitika
