Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1999 (5. évfolyam)
1999 / 1-2. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Rostoványi Zsolt: Globalizáció avagy civilizációk és kultúrák harca?
Globalizáció avagy civilizációk és kultúrák harca? te bonyolódik. Az etnikai konfliktusok, az etnikai tisztogatások egyik legfontosabb motivációja is a „tér" biztosítása, növelése (nyilván más etnikumok rovására), avagy „megtisztítása" más etnikumoktól. A „kultúrát" és a „teret" emeli ki Smith a nemzet (mint „kulturális tárgy") lényegi jellemzőiként is (természetesen más egyéb tényezők mellett) a nemzeti újjáéledésről szóló dolgozatában.98 A nemzetek majd nemzetállamok kialakulásával végeredményben a nemzet kulturális és az állam politikai kategóriája egyesült a maga teljes ellentmondásosságában. Ettől kezdődően erősödött fel az állam, a politikum nemzetformáló törekvése, vagyis az államhatárok övezte területen egységes - kulturális értelemben is egységes - nemzet létrehozása. E folyamat mindenekelőtt a soknemzetiségű, különböző etnikumok által lakott államokban vezethet komoly konfliktusokhoz - és napjainkban a világ államainak több mint 90 százaléka ilyen!99 Amennyiben pedig az etnicitás etnopolitikaként a hivatalos állampolitika szintjére emelődik, az mérhetetlen veszélyeket rejt magában. „Az etnikai állam a politikai képzelet terméke; a valóságban nem létezik. (...) Az etnikai nemzet eszméje állandó háborús provokáció."100 Az etnopolitika, az etnicitás erősödése kétoldalú jelenség: nem kizárólag az államok, avagy a vezető politikai funkciókat birtokló etnikumok (a többségi etnikumok) részéről tapasztalható ilyen irányú törekvés, hanem a kisebbségi közösségek - gyakorta épp a többség részéről tapasztalható megnyilvánulások ellenreakciójaként vagy a többség által gyakorolt nyílt vagy burkolt kényszer hatására - maguk is mindinkább etnikai terminusokban határozzák meg saját magukat, illetve kísérlik meg saját helyzetük javítása céljából az etnopolitikát a hivatalos állampolitika szintjére emelni. Az etnizáló szemléletmód, etnopolitika és etnokultúra előtérbe kerülése kétségkívül magában hordozza a rasszizmus, a „fajelmélet", következésképpen a kulturális kibékít- hetetlenség - hiszen a különbségek „veleszületettek" - veszélyét.101 (Az aggodalom nem új. „A nemzetiségi kérdésben egyik legtöbb zavart okozó körülmény a faj fogalmának belekeveredése volt. A faj biológiai fogalmának a szociológiába való bevitele teljes abszurdum..." - vallotta 1912-ben Jászi Oszkár.102) Hangsúlyozni kell azonban, hogy az etnocentrikusság és a rasszizmus két különböző dolog. Előbbi ugyanis nem tételez fel hierarchikus viszonyt az etnikumok között, még ha a saját etnikumot preferálja is más etnikumokkal szemben. Az etnocentrizmus, az etnicitás alapvetően kulturális kategória, míg a rasszizmus biológiai.103 Komoly hiba lenne ugyanakkor a kulturális különbségeket csupán önmagukban, a társadalmi feltételrendszertől és beágyazottságtól elszakítva szemlélni. Mindegyik kulturális közösség részét képezi az államhatárok övezte társadalomnak, s például az etnikai közösségek tagjai az etnokulturális szervező elv mellett egyfajta társadalmi, állampolgársági (civil) szervező elv szerint is strukturálódnak. A kettő gyakorta keveredik, sokszor viszont párhuzamos. Sokan hívják fel a figyelmet arra, hogy a kulturálisan elkülönülő csoportok között általában komoly egyenlőtlenségek, a társadalmi struktúrában elfoglalt számottevő pozíciókülönbségek állnak fenn. 1999. tavasz-nyár 25
