Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1999 (5. évfolyam)
1999 / 1-2. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Rostoványi Zsolt: Globalizáció avagy civilizációk és kultúrák harca?
Globalizáció avagy civilizációk és kultúrák harca? rén 1960-ban 5700 $, 1993-ban 15 400 $ volt.66 A világ államainak leggazdagabb ötödé bonyolítja a világkereskedelem 84,2 százalékát és rendelkezik a belföldi megtakarítások 85,5 százalékával.67 A világ 447 milliárdosának tiszta vagyona - 1100 milliárd dollár - nagyobb, mint a világ népességének több mint a felét kitevő 3 milliárd ember összvagyona.68 A világ gazdag és szegény országai közötti különbség az átlagos jövedelem terén a múlt század végén 9:1 volt, ma 60:1, vagyis egy, valamelyik fejlett országban élő átlagos család 60-szor gazdagabb, mint egy szegény országban élő átlagos család.69 Nem véletlenül fogalmaz úgy Strobe Talbott, hogy évekkel a hidegháború után is kétpólusú világban élünk, csupán nem a Kelet és Nyugat között húzódó vasfüggöny a fő megosztó vonal, hanem a stabilitás és instabilitás, a prosperitás és szegénység közötti mélyülő szakadék.70 A piacgazdaság és a liberális demokrácia győzelme sajátos módon nem hogy csökkentette volna, hanem növelte, illetve még jobban előtérbe állította a hatalmas vagyoni-jövedelmi különbségeket. (Az említett különbségek nem csupán régiók között, de régiókon, illetve országokon belül is nagymértékben növekedtek.) Sokan reménykedtek (és reménykednek) abban, hogy az eliasi civilizációs folyamat, a civilizáció (egyes számban) előre haladása és fejlődése egyszer s mindenkorra megszünteti a civilizációs - vagyis a civilizációk (többes számban) közötti - konfliktusokat. A civilizáció (folyamata) - és a globalizáció ennek a folyamatnak a szerves része - azonban nemhogy nem szünteti meg a civilizációk közötti konfliktusokat, hanem maga is konfliktusba kerül a civilizációkkal. Tagadhatatlan ugyanis, hogy létezik egyfajta „globális civilizáció", mégpedig a modem, tudományos-technikai civilizáció formájában, amely mindenekelőtt a gazdaságot, a politikumot, a kommunikációt-informá- ciót öleli fel.71 Ez a globális civilizáció két szempontból is „kultúrasemlegesnek" tűnik. Egyrészről a globalizáció nem igazán kerítette hatalmába a kultúra szféráját, vagy csak igen korlátozottan és felemás módon (lásd a globális kultúra kapcsán elmondottakat), másfelől gazdasági-technikai jellege következtében látszólag értéksemleges, a modernizáció mozgatja, ezért sem kötődik specifikus kulturális értékekhez és normákhoz. Valójában azonban ez a civilizáció nem más, mint maga a modemitás, ami pedig azonos a magát univerzálisnak feltüntetni kívánó nyugati civilizációval. Ez a civilizáció azonban nem kis mértékben a globalizáció egyenlőtlenítő hatásai következtében szembekerült a nem nyugati civilizációkkal, amelyek egyre inkább kulturális alapon határozzák meg magukat, s az egyenlőtlenítő folyamatokhoz is egyre inkább kulturális motivációkat rendelnek. Ahol a modernizáció sikeresen ment végbe (például a délkelet-ázsai társadalmakban), ez a saját kultúra, a saját értékek bázisán történt, s a gazdasági-technikai fejlődés, az elért sikerek nyomán megerősödött önbizalom még határozottabban és markánsabban juttatta kifejezésre a helyi sajátosságokat a Nyugattal szemben. Tudomásul kell venni, hogy a modernizáció nem feltétlenül jelenti a nyugati minták átvételét (ahogy Huntington is nyomatékosan aláhúzza: a modernizáció nem egyenlő a nyugatosítással), 1999. tavasz-nyár 19
