Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1999 (5. évfolyam)
1999 / 1-2. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Rostoványi Zsolt: Globalizáció avagy civilizációk és kultúrák harca?
Rostoványi Zsolt ellenkezőleg: a modernizáció saját kulturális bázison is végbemehet, sőt: sikeres modernizáció csak saját kulturális bázison mehet végbe! Az ilyen módon értelmezett modernizáció, a technikai-gazdasági - ha úgy tetszik: az egyes számú - civilizáció nemhogy nem szünteti meg vagy teszi feleslegessé a többes számú civilizációkat, hanem éppen ellenkezőleg: megerősíti azok különbözőségét és kulturális sajátosságaik kifejeződését. A modernizáció önmagában egy értéksemleges „technikai" kategória, amely - jóllehet a nyugati, racionális megalapozottságú civilizáció talaján bontakozott ki - szükségszerűen minden civilizációban végbe kell, hogy menjen. A kulturális közeg ebből a szempontból segítheti vagy gátolhatja a modernizációt, a társadalom és gazdaság modernizálása kétségkívül visszahat a kultúrára és a civilizációs környezetre is, azonban a modernizáció semmiképpen nem univerzalizálja magukat a kultúrákat és a civilizációkat. A modernizációval nem jár tehát automatikusan együtt a nyugati civilizáció értékeinek univerzalizálódása. Sokan hívták fel a figyelmet a „demokráciaparadoxonra", illetve arra a „kettős mércére", amit a Nyugat e téren alkalmaz. Előbbi arra utal, hogy például a Nyugat a nem nyugati civilizációkban is erőlteti a nyugati demokráciakoncepció, például a demokratikus választások alkalmazását. Felháborodik és antidemokratikus eszközök bevetését is támogatja viszont abban az esetben, ha demokratikus választások útján antidemokratikus, netán fundamentalista erők kerül(né)nek hatalomra (például Algéria). Ezzel függ össze a Nyugat által gyakran alkalmazott „kettős mérce"72, amikor érdekeiknek megfelelően alkalmazzák vagy nem alkalmazzák a nyugati civilizáció univerzálisnak tartott normáit (az emberi jogok számonkérése Kínától viszont számon nem kérése Szaúd-Arábiától, beavatkozás a szuverenitás megsértése miatt Ku- vaitban viszont be nem avatkozás hasonló esetben számos más régióban stb.). A globalizáció, a modernizáció, de még a modern társadalmak strukturális hasonlósága (amely általában csak a makroszintű mutatókban jelent hasonlóságot) sem jelenti a civilizációs-kulturális különbségek eltűnését! Újjáéledő kulturális identitások A nemzetközi rendszer „klasszikus" szereplői - az államok - mellett új szereplők sora jelent meg a nemzetközi színtéren, amelyek részint az államok „alatti", részint az államok „feletti" szintet képviselik (etnikumok, vallási közösségek, különféle egyéb rendezőelv alapján szerveződött csoportok, NGO-k, transznacionális társaságok, nemzetközi szervezetek stb.). Ezek a nemzetközi rendszerben közvetlenül részt vevő szereplők mindinkább háttérbe szorítják az államokat. Az államok (nemzetállamok) eróziójával a teoretikusok zöme egyetért, sőt Paul Kennedy a nemzetállamot kifejezetten alkalmatlannak tartja az új körülmények kezelésére.73 A nemzetközi rendszer immáron nem egy20 Külpolitika
