Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1999 (5. évfolyam)
1999 / 1-2. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Rostoványi Zsolt: Globalizáció avagy civilizációk és kultúrák harca?
Rostoványi Zsolt lem utáni áramlásokról" beszélnek, amelyek abban különböznek a korábban is létezett áramlásoktól, hogy intenzitásuk, sűrűségük, mértékük olyan dimenziókat ért el, ahol a mennyiség új minőségbe csapott át. Az új világrendet (new world order) mesterséges, művi „neovilágokból" álló rendek (neo-world orders) váltják fel. Benedict Anderson elképzelt közösségeken (imagined communities) alapuló nemzetállamok alkotta, a szuverenitás által meghatározott világrendjét a posztmodem, szuverenitástól mentes „glo- kális technorégiók" által alkotott „neovilágrendek" váltják fel, amelyek nem elképzelt, hanem virtuális közösségeken, a globális áramlásokon alapulnak. Ebben a teóriában a nemzetállamok által adott történelmi térben gyakorolt reálpolitikát a szub- és szupra- nacionális kollektív szereplők történelem utáni „kibertérben" (cyberspace) gyakorolt hiperreál-politikája váltja fel.58 A globalizáció hátrányai A globalizáció hátrányai meglehetősen széles körűek s ha összevetjük ezeket a tagadhatatlan előnyökkel, nem biztos, hogy utóbbiak kerülnek túlsúlyba. A globalizáció veszteseinek a száma (legyen szó akár országokról, akár emberekről) vélhetőleg jelentősen meghaladja a nyertesek számát. Egyik legnagyobb hátrány (pontosabban fogalmazva: inkább veszély) az, hogy a globalizáció folyamatai (mindenekelőtt a gazdasági folyamatokról van szó) egyre inkább öngerjesztővé és ellenőrizhetetlenné válnak. A pénzpiaci dereguláció beláthatatlan következményekkel járt: a spekulatív tőke mozgása olyan méreteket öltött, és olyan viharos sebességgel megy végbe, ami ezt a folyamatot teljességgel kiszámíthatatlanná és szabályozhatatlanná teszi. Másodpercek alatt milliárd dollárok jutnak a Föld egyik részéről a másikba („elektronikus pénz"), s igazából már a pénzpiac uralja a reálgazdaság szféráját és nem fordítva.59 Nem a reálgazdasági folyamatok, hanem a várakozások, illetve a spekulánsok döntései határozzák meg egyre nagyobb mértékben egy-egy ország vagy régió gazdasági helyzetét (lásd az 1995-ös mexikói vagy az 1997-ben kirobbant délkelet-ázsiai válságot). A globalizáció talán legnagyobb hátrányai a társadalmi viszonyokban érzékelhetők. Közel jár a valósághoz az a kijelentés, hogy „most van kibontakozóban a társadalom és a gazdaság szembenállásának világtörténelmi konfliktusa".60 A globalizáció differenciál és polarizál: nagymértékben növeli a társadalmakon belüli egyenlőtlenségeket, egy szűk „felső" réteg gazdagodását és a széles „alsó" rétegek szegényedését. Maga a globalizáció az első számú ellensége az úgynevezett jóléti államnak, hiszen szinte kikényszeríti a szociális kiadások radikális lefaragását, az állam és az állampolgárok közötti szociális szerződés felrúgását. A globalizáció uralta gazdaság első számú motiváló ereje a profitmaximalizálás és az ezzel szorosan összefüggő hatékonyság. Mindez alapvetően „karcsúsítással" - vagyis elbocsátásokkal, átszervezésekkel - érhető el. A munkanélküliek - jobb esetben a részmunkaidőben foglalkoztatottak - száma a fej16 Külpolitika
