Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1999 (5. évfolyam)
1999 / 1-2. szám - GLOBALIZÁCIÓ - Rostoványi Zsolt: Globalizáció avagy civilizációk és kultúrák harca?
Globalizáció avagy civilizációk és kultúrák harca? lett országokban is növekvőben van, a jóléti állam válságáról pedig már régóta beszél a szakirodalom. A globalizmus érvénye a látszattal és sokak vélekedésével ellentétben sem regionálisan, sem funkcionálisan nem nevezhető abszolútnak. Még azokban a szférákban is, amelyek látszólag teljes egészében globalizálódtak - mint a gazdaság vagy a kommunikáció - a világ egészét tekintve hatalmasak a „fehér foltok", a globalizáció által le nem fedett területek. A globalizációból ki- és lemaradó térségek és emberek a margi- nalizáltak, periferizáltak, a tovább marginalizálódók és periferizálódók táborát növelik - s összességükben ők alkotják a Föld lakosságának többségét. Ez a helyzet óhatatlanul robbanásveszélyes és konfliktusokkal terhelt. A globalizmus, a globalizáció teoretikusai általában csak a globalizáció előnyeivel foglalkoznak. Kevés kivétellel nem vesznek azonban arról tudomást, hogy a fejlett világon kívüli régiók a globalizációnak általában csak a hátrányaival találkoznak, hiszen fejlettségük, adottságaik, sajátosságaik, értékrendjük nem felel meg azoknak a követelményeknek, amelyek a globalizáció folyamatában való szerves részvételt, a globalizáció előnyeiből való részesedést eredményeznék. Fejlettségbeli és strukturális akadályok gátolják, hogy ezek az országok a határoktól mentes világban részt vevők versenytársai lehessenek. Az UNESCO és az ENSZ Javier Pérez de Cuéllar vezette Kultúra és Fejlődés Világbizottsága jelentésében pontosan fogalmaz, amikor megállapítja: „Maga a globalizáció is egyenlőtlen és aszimmetrikus folyamat. Nem csökkenti a világrendszer bizonytalanságát és erőtlenségét sem."61 Nagyon fontos tényezőre mutat rá emellett Paul Kennedy, amikor aláhúzza, hogy a globalizáció folyamatában való részvételnek az is alapvető feltétele lenne, hogy „átalakítsák az uralkodó értékrendszereket a fejlődő világ számos társadalmában, mivel ezek ellentétesek a nyugati racionalizmus, tudományos vizsgálódás, jogelmélet és kapitalizmus normáival".62 A gazdaságban és az információs-kommunikációs szférában végbemenő globalizáció, a technikai-gazdasági modernizáció sajátos módon kulturális fragmentációval jár együtt. A korábbi felemás hatású modernizáció, az univerzalizmus igényével fellépő modernitás, a nemzetközi rendszer szintjén is erősödő egyenlőtlenségek és növekvő polarizálódás mind egyfajta fenyegetettségérzetet okoznak a nem nyugati régiókban, felerősítik a különbözés igényét, és miután nem csupán gazdaságilag, hanem identitásukban és méltóságukban is fenyegetve érzik magukat, a különbözés elsősorban civilizációs-kulturális síkon jut kifejezésre. Persze az emocionális megfontolások mögött nagyon is konkrét okok húzódnak. A nyugati civilizációhoz, a modernitáshoz kötődő racionális megalapozottságú technikai-gazdasági növekedés bizonyos kivételektől eltekintve nem csökkentette, hanem növelte a különbséget a centrum, illetve a periféria- félperiféria között. A nemzetközi rendszer perifériáján-félperifériáján elhelyezkedő nem nyugati civilizációk részint hagyományaik, eltérő sajátosságaik miatt, részint felismervén a Nyugat behozhatatlannak tűnő fölényét technikai-gazdasági-információs téren, a 1999. tavasz-nyár 17
