Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 1. szám - DOKUMENTUM - Gosztonyi Péter: Ismeretlen részletek a Barbarossa-terv diplomáciai előtörténetéhez
Dokumentum Hitler 1940. október 26-án utasította vezérkarát, hogy dolgozza ki a kelet felé történő nagyarányú haderő-átcsoportosítások terveit, s azokat a legrövidebb időn belül kezdje meg. Az év végére három hadseregcsoportot - 34 hadosztályt - kívánt Kelet- Poroszországba és a Lengyel Főkormányzóságba összpontosítani, magában a birodalomban csupán egy hadseregcsoport áthelyezéséhez járult hozzá. Október végén Hitler - Mussolini kérésére - hozzájárult ahhoz, hogy Görögországba német katonai alakulatokat küldjön az olasz királyi hadsereg kudarcot vallott offen- zívájának megsegítésére. A déli helyzetet súlyosbította, hogy Krétán brit csapatok szálltak partra, és megkezdték légi és haditengerészeti támaszpontok kiépítését. Ugyanakkor nyilvánvalóvá vált, hogy a Luftwaffe vereséget szenvedett az angliai csatában: Göring sápadtan jelentette Hitlernek, hogy az Angliában bevetett repülőgépekből 1733 nem tért vissza. A britek ugyanakkor „csupán" 933 gépet veszítettek, és a szigetre folyamatosan érkeztek Amerikából az újabb és újabb repülőgép-szállítmányok. A németek viszont - az egész háború folyamán - képtelenek voltak veszteségeiket a kellő mértékben pótolni. November 4-én Hitler újabb csapatokat küldött Románián és Bulgárián keresztül Görögországba, melyek végleg megtörték a görögök makacs ellenállását. Mussolini hálája leírhatatlan volt. Időközben a német-szovjet kapcsolatok is elhidegültek. Ugyan mindkét fél törekedett a szerződések megtartására, sőt igyekeztek az áruszállításokat a megszabott kvótán felül teljesíteni, de a szovjet felderítés sem tétlenkedett. A Vörös Hadsereg főparancsnokságát nyugtalanították a németek katonai sikerei, és különösen aggasztotta a határ közelében felvonultatott német hadosztályok nagy száma. Olyan politikai problémák is felmerültek, amelyeket szóban, újabb tárgyalásokon kellett tisztázni, Moszkva kész lett volna esetlegesen az egész együttműködést új alapokra fektetni. Hitler viszont már elszánta magát arra, hogy 1941 májusában megindítja a Szovjetunió elleni támadást. Több tábornokát is arra utasította, hogy dolgozzák ki a hadműveleti terveket, melyek első változata az Ottó fedőnevet kapta. Ebben a helyzetben Hitler magával Sztálinnal kívánt tárgyalni, de ez megoldhatatlan volt. A Kreml ura - aki egyébként sem szívesen hagyta magára akár egy pillanatra is birodalmát, s pánik fogta el, ha nagy ritkán kitette a lábát a Szovjetunióból - nem kívánt Hitlerrel személyesen találkozni. Maga helyett a szovjet vezetés második emberét, leghűbb „kengyeltartóját", a miniszterelnök-külügyminiszter Molotovot küldte Berlinbe. Ezzel a diplomáciai protokollnak is eleget tett, hiszen ő maga nem viselt semmi hivatalos állami tisztséget, „csupán" az SZKP főtitkára volt. Valerij Bereskov, akkor fiatal külügyi tisztviselő, Molotov főtolmácsa, 1990 előtt és a változások után több verzióban is közreadta visszaemlékezéseit, s ezekben pontos képet ad a látogatás körülményeiről. A szovjet kormányfővel együtt több mint százfős küldöttség - hivatalnokok, gazdasági szakértők, katonák és természetesen az elmaradhatatlan hírszerzők - érkezett Berlinbe. A határon visszautasították a németek által fel100 Külpolitika
