Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Réti György: A magyar-olasz diplomáciai kapcsolatok újrafelvétele 1946-ban
A magyar-olasz diplomáciai kapcsolatok jelentésből a korabeli a magyar vezetők és a magyarországi helyzet érdekes képe bontakozik ki. Az október 10-ei jelentés a Tildy Zoltánnal és Nagy Ferenccel folytatott beszélgetésről számol be.8 Röviden ismerteti Tildy Zoltán életrajzát, megemlítve, hogy alapításától egyik vezetője a kisgazdapártnak, jó szónok és közismerten őszintén demokratikus, nincsenek szélsőséges politikai nézetei, aminek következtében nagyon népszerű. A köztársasági elnök - kerülve a politikai témákat - örömét fejezte ki a kapcsolatok új- rafelvétele miatt, különösen a kulturális kapcsolatok fejlesztésének fontosságát emelve ki. Javasolta egy közös akcióprogram kidolgozását, személyes támogatását ígérve annak megvalósításához. Több politikumot találunk a Nagy Ferenccel folytatott beszélgetés leírásában. Az ügyvivő elismerő szavakkal méltatja a „magyar politikai élet eme elsőrendű alakját". Assettati szerint Nagy Ferenc „élénk intelligenciájú, kiválóan manőverező politikus és kiváló szónok", akinek „szürke eminenciása Balogh István páter". Megemlíti, hogy Nagy a harmincas évek eleje óta képviselő, és szembeszállt az akkori kormány politikájával. A „hosszú és szívélyes" beszélgetés során Nagy is örömét fejezte ki a magyar-olasz kapcsolatok rendezése fölött. Ugyanakkor „némileg túlzó, sötét pesszimizmussal szól" Magyarország helyzetéről, amelyet „a párizsi békekonferencián a lehető legrosszabb bánásmódban részesítenek". Beszélt Gyöngyösi külügyminiszter tiltakozásáról amiatt, hogy a magyar delegációt meg sem hallgatták Párizsban a háborús kártérítés kérdésében, amely „abszolút csapást jelent a magyar gazdaságra". Nagy ezután szólt az újjáépítés hatalmas munkájáról és a koalíciós kormányzás nehézségeiről. Úgy vélte, hogy a koalíció összetételét a békekötés után sem lehet majd megváltoztatni. A magyar-olasz gazdasági kapcsolatok - egyébként szükségesnek minősített - újrafelvételét illetően sem volt túlzottan optimista, a magyar exportáruk hiánya miatt. Az ügyvivőt nem lepte meg a magyar miniszterelnök hangsúlyozott pesszimizmusa, egyrészt mert az szerinte tükrözte a magyar valóságot, másrészt mert megfelelt a kisgazdapárti sajtó hangvételének. Assettati a leghosszabb beszélgetést Gyöngyösi János külügyminiszterrel folytatta.9 Az ügyvivő jelentését már Pietro Neminek címezte, akinek De Gasperi kormányfő időközben átadta a külügyek irányítását. A magyar külügyminiszter személyét már távolról sem azzal az elismeréssel írja le, mint Tildy Zoltánét és Nagy Ferencét. Információi szerint a hivatalosan kisgazda Gyöngyösi „a kommunista párt titkos tagja, és az oroszok által különösen kedvelt személyiség". Ugyanakkor a magyarok előtt népszerűtlen, „mert őt hibáztatják a sikertelenségért és azért a rossz bánásmódért, amelyben az ország Párizsban részesült". Az ügyvivő sze1998. tavasz 95
