Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Réti György: A magyar-olasz diplomáciai kapcsolatok újrafelvétele 1946-ban
Diplomádatörténd rint „a szerény képességű volt középiskolai tanár" egyetlen nyelvet sem beszél, még ha azt is állítja magáról, hogy ért olaszul, franciául és angolul. Gyöngyösi, aki néhány nappal korábban tért vissza a párizsi béketárgyalásokról, a nemzetközi helyzetet súlyosnak nevezte, főként az amerikai háborús pszichóziskeltés miatt, amely újabb súlyos válsággal fenyeget. Magyarország helyzetét nagyon nehéznek minősítette, és az Oroszországgal való barátságban jelölte meg a követendő utat. Ugyanakkor nem zárta ki a nyugati hatalmakkal való együttműködést sem. Illúziónak nevezte viszont azt, hogy Magyarország vagy Csehszlovákia a híd szerepét játszhatná a Kelet és a Nyugat között. Gyöngyösi igazságtalannak és abszurdnak minősítette azt a bánásmódot, amelyben Magyarország Párizsban részesült. Igazságtalannak nevezte, hogy a kis Magyarország arányaiban sokkal nagyobb kártérítést fizet, mint a nagyobb és gazdagabb vesztes államok. Reményét fejezte ki, hogy Párizsban elfogadják a háborús kárpótlás csökkentésére vonatkozó amerikai javaslatot. Rátérve a magyar-olasz viszony kérdéseire, Gyöngyösi a kulturális kapcsolatok reak- tivizálását látta a legkönnyebben megvalósíthatónak. A gazdasági kapcsolatokat illetően megismételte miniszterelnökének megállapítását, miszerint ennek a magyar exportáru korlátozott volta szab határt. A politikai kapcsolatok fejlesztését - a magyar külügyminiszter szerint - Oroszország szívesen veszi, „kényes" azonban Jugoszlávia ezzel kapcsolatos álláspontja, márpedig Budapest Belgráddal a „szoros barátság politikáját kívánja folytatni". Megállapította, hogy az Ausztriával való kapcsolatokat jugoszláv és csehszlovák részről gyanakvással fogadják. Példaként említette, hogy az olasz-osztrák kisebbségi megállapodás aláírása után egyes körökben a tengelypolitika felújításáról beszéltek. Gyöngyösinek arra a megállapítására, hogy Magyarország és Olaszország a körülmények hatására két különböző „politikai szektorba" kerültek, az olasz ügyvivő kifejtette, hogy az olasz kormány „határozottan ellenez bármiféle blokkpolitikát", és jó viszonyt akar minden közeli országgal, beleértve Jugoszláviát is. A csaknem egyórás beszélgetésből Assettati azt a következtetést vonta le, hogy Gyöngyösi, aki „a magyar-jugoszláv barátság meggyőződéses híve", elsősorban az olasz-jugoszláv kapcsolatok alakulásától teszi függővé a Budapest-Róma viszony alakulását is. Nenni külügyminiszter november 11-én a következő, rövidségében is nagyon érdekes választ küldte az ügyvivő jelentésére:10 „Érdeklődéssel olvastam jelentését a magyar külügyminiszterrel folytatott beszélgetéséről. Jól tette, hogy azonnal szembeszállt azzal a megjegyzésével, miszerint Itália és Magyarország két különböző és ellenséges szektorhoz tartoznak, amely - legalábbis ami minket illet - nem pontos. Az a magyar szándék, hogy ápolni akarják kapcsolataikat az Egyesült Államokkal, azt mutatja, hogy a magyar politika sem csupán egyetlen cél felé irányul. % Külpolitika
