Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Réti György: A magyar-olasz diplomáciai kapcsolatok újrafelvétele 1946-ban
Diplomáciatörténd rint a magyar diplomata közölte: kormánya a Szövetségi Ellenőrző Bizottsághoz (SZEB) fordult a Rómával való kapcsolatok hivatalos felvétele érdekében, és ugyanezt javasolta Rómának.3 Január 29-én Alcide De Gasperi utasította moszkvai, washingtoni és londoni nagyköveteit, hogy kérjék a nagyhatalmak hozzájárulását a magyar-olasz kapcsolatok újrafelvételéhez.4 Quaroni április 10-ei táviratában közli: Moszkva hozzájárul ahhoz, hogy Róma és Budapest kölcsönösen megbízottakat küldjenek egymáshoz a másik országban rekedt állampolgárok repatriálása érdekében. A szovjet kormány ahhoz is hozzájárult, hogy e megbízottak, a kapcsolatok hivatalos ú j r a fel vételéi g ideiglenes ügyvivőként működjenek.5 Úgy tűnik, hogy ezen előkészületi lépésekkel a kapcsolatok újrafelvétele „sínre került". A témával kapcsolatos következő irat pontosan fél évvel később, október 10-én kelt6, amelyben az időközben Budapestre kinevezett és küldött ideiglenes ügyvivő, Augusto Assettati7 - egy október 2-ai, a kötetben nem közölt táviratára hivatkozva - jelenti, hogy október 1-jén a magyar külügyminisztériumban átadta De Gasperi kormányfő és külügyminiszter táviratát, amelyben Nagy Ferenc magyar miniszterelnök korábbi üzenetére válaszolva közölte egyetértését azzal, hogy 1946. október elsejei dátummal a két ország diplomáciai kapcsolatait újra felvegyék, és a követségeket Rómában és Budapesten újból megnyissák. A magyar és olasz sajtóban erről rövid hivatalos közlemény jelent meg, közölve, hogy az első ideiglenes ügyvivő Budapesten Augusto Assettati, Rómában pedig Papp Álmos. Ebből az alkalomból Assettati sajtótájékoztatót tartott. Jelentésében panaszkodik a magyar sajtónak a kapcsolatok felvétele iránti csekély érdeklődésére és az újságíróknak az olasz helyzetre vonatkozó „tökéletes tájékozatlanságára". Néhány hetes budapesti tapasztalatait az ügyvivő úgy foglalja össze, hogy az országban „gyakorlatilag már ekkor is uralkodó" szélsőbal képviselői „hideg tartózkodást tanúsítottak" irányában, a mérsékeltebb erők képviselői, akik az ország többségét képviselik, de nincs ennek megfelelő politikai súlyuk „szimpátiát és érdeklődést tanúsítottak, de ezt nem nagyon merték nyilvánosan manifesztálni". Partnerei elsősorban a kulturális és kereskedelmi kapcsolatok újrafelvételét szorgalmazták. Számos üzletember és tudós kért már beutazóvízumot Olaszországba. A jelentés a kapcsolatok újrafelvételére vonatkozó „óvatosságot" egyrészt a két ország ellentétes politikai orientációjával, másrészt azzal magyarázza, hogy a magyar hivatalos körök nem akarták kiváltani Jugoszlávia nemtetszését, amely már korábban is kifejezte egyet nem értését a magyar-olasz kapcsolatok újrafelvételének „gyors megvalósítása" miatt, amely így megelőzte a magyar-jugoszláv diplomáciai kapcsolatok felvételét. A következő napokban Assettati ügyvivőt fogadta Tildy Zoltán köztársasági elnök, Nagy Ferenc miniszterelnök és Gyöngyösi János külügyminiszter. A beszélgetésekről készített két 94 Külpolitika
