Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Fülöp Mihály: Magyarország betagolódása a szovjet szövetségi rendszerbe
Magyarország betagolódása a szovjet szövetségi rendszerbe ték. A magyar külpolitika a barátság feltételeinek megteremtésére lemondott a nemzeti érdekek képviseletéről, feladta gazdasági-pénzügyi igényeit (CASBI-ügy, a Romániában államosított magyar vállalatok), nem támogatta a romániai magyarság törekvéseit, sőt vezetőit az elkövetkező koncepciós perekben mint „veszélyes nacionalistákat" kiszolgáltatta a román politikai rendőrségnek (Demeter Bélát, Tildy köztársasági elnök tanácsadóját, a magyar békedelegáció erdélyi referensét, Márton Áron erdélyi katolikus püspök s más vezetők perében kívánták felhasználni: az Államvédelmi Hatóság átadta Romániának, ahol a börtönben meghalt). Az 1958-ig tartó szovjet katonai jelenlét, valamint a magyar nemzetiségű kommunisták erdélyi szerepe ugyanakkor korlátozta a román nacionalizmust is. A szovjet-magyar-román háromszögben a Szovjetunió sajátos kiegyenlítő funkciót töltött be szövetségi rendszere összetartásának érdekében. A magyar külpolitika „emancipációs" törekvéseit - különösen Csehszlovákiával szemben - erősítette az addig kizárólag a győztes szláv államoknak fenntartott szövetségbe való bekerülés, a remélt jugoszláv és szovjet támogatás. Moszkva - a többi legyőzött államnak tett engedményekhez hasonlóan - 1948. június 8-án a hátralévő magyar jóvátétel felét elengedte. Prágában nagy aggodalommal figyelték a „szláv szolidaritás" megbomlását, Magyarország pozíciójának erősödését a keleti tömb biztonsági rendszerében. Csehszlovákiát különösen érzékenyen érintette a német béketárgyalások kudarca. A csehszlovák területi és jóvátételi követelések kútba estek, a nyugati nagyhatalmakkal a Németország elleni összefogás lehetetlenné vált. A Kelet és a Nyugat között egyensúlyozó külpolitikának megszűnt a létalapja. 1948. február 20-án a kormány nem kommunista tagjai - a szociáldemokraták kivételével - lemondtak. Gottwald felkereste a fáradt, beteg Benes elnököt, hogy döntésre bírja. Szavainak nyomatékot az utcákon menetelő fegyveres munkások adtak. Polgárháborútól és a szovjet beavatkozástól tartva, Benes elfogadta a 12 miniszter lemondását, és aláírta Gottwald kommunista kormányának listáját azon megfontolásból, hogy „minden más megoldás elmélyítené a válságot, a nemzet éles megosztottságához vezetne, káoszba torkollna". A kommunisták tömegmozgósítása, a prágai államcsíny február 25-re véget vetett Kelet-Közép-Európa utolsó parlamenti demokráciájának. Jan Masaryk külügyminiszter március 10-én öngyilkos lett, június 8-án Benes elnök lemondott. Magyarország és Csehszlovákia helyzete „kiegyenlítődött". A szlovákiai magyarok visszakapták állampolgárságukat. 1949. áprilisában befejeződött a lakosságcsere-egyezmény végrehajtása, a Csorba-tónál július 25-én a magyar kormány lemondott az ebből adódó vagyonjogi követelésekről, a csehszlovák pedig a hátralévő jóvátételről. A két állam a szovjet szövetségi rendszeren belül utolsóként kötött egymással barátsági szerződést. 1998. tavasz 85
