Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 1. szám - POLITIKAELMÉLET - Csizmadia Sándor: A geopolitika mint a nemzetközi kapcsolatok elemzésének módszere
Csizmadia Sándor írásában azt fejti ki, hogy a határok nem jogi megosztóvonalak (scheindende Rechtsnorm), hanem ellenkezőleg, egy véges világban a létezésért folytatott harc tétjei. Németország problémái tehát csupán a klasszikus diplomácia területén kívül oldhatók meg. Ennek egyik, de nem szükségképpeni eszköze a háború. Haushofer szerint azonban a háború önmagában nem cél. A cél inkább néhány nemzetközi téren meghatározó állam - köztük Németország - feltűnése a világpolitika színpadán, melyek közül mindegyik rendelkezne egy-egy befolyási övezettel, és törekvéseik kiegyelítődnének az erőviszonyok hagyományos összjátéka révén. Hosszú távon a nemzetközi rendnek három-négy expanziós övezet körül kellene megszerveződnie. Franciaország legyőzésével és Olaszország semlegesítésével Németország Európát uralná, de Afrikának is a német befolyási övezetbe kellene esnie. Kelet-Azsiában Japán szabná meg a dolgok menetét, míg az Egyesült Államokra Észak- és Dél-Amerika ellenőrzése várna. Oroszország jövője magatartásától függne: ha lemondana bolsevista ideológiai küldetéséről, egész Dél-Ázsia, azaz az indiai szubkontinens nyílhatna meg befolyása előtt. Ellenkező esetben Németország arra kényszerülne, hogy legyőzze Oroszországot, és feldarabolja német befolyás alatt álló nemzetállamokra. Ezen forgatókönyv szerint Japán „örökölné" Indiát, s Németország uralkodna Oroszország és Szibéria felett egészen a Kolima folyó- ig, ahonnan a japán területek kezdődnének. Nem nehéz belátni, hogy egy ilyen „ideális" világrend kialakítása csupán háború árán valósulhatott volna meg... 1.2. Az angolszász geopolitika Nagy-Britanniában a XIX. század végétől kezdve tudatosodott világhatalmának megkérdő- jeleződése, különösen abból a kihívásból adódóan, amit II. Vilmos Németországa jelentett az ipar, a hajózás és a gyarmatosítás területén. Noha kifejezetten egyszer sem hivatkozott a geopolitikára, a brit Sir Halford J. Mackindert (1861-1947) általában úgy tekintik, mint a geopolitika egyik alapító atyját, de legalábbis úgy, mint az angolszász geopolitikai iskola egyik legeredetibb képviselőjét. A geográfus Mackinder nemzetközi hírnevét tulajdonképpen egy rövid cikkének (The Geographical Pivot of History) köszönheti, mely 1904-ben jelent meg a Geographical Journal című folyóiratban. Ebben kifejti a történelem és a geográfia viszonyára vonatkozó felfogását éppúgy, mint a nemzetközi rendre vonatkozó vízióját. Ezt az elemzést kiegészíti a Democratic Ideals and Reality című fő művében (1919), majd a The Round World and the Winning of the Peace című, a Foreign Affairsben 1943 júliusában közölt tanulmányában. Az 1904-ben megjelent cikkében Mackinder abból az elgondolásból indul ki, hogy egy állam számára az egyik legdöntőbb ütőkártya, ha valamilyen centrális helyet foglal el. Ennek kapcsán azt a hipotézist fogalmazza meg, hogy létezik a világ tengelye, szíve vagy hátországa (heartland), melyet - figyelembe véve hatalmas szárazföldjét - Eurázsia kontinentális része alkot. A tengeri hatalmak számára nehezen hozzáférhető, védett erődhöz hasonló 6 Külpolitika
