Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 1. szám - HÍRÜNK A VILÁGBAN - Frank Tibor: Ellenség vagy barát? Az amerikai Magyarország-kép színeváltozásai
Az amerikai Magyarország-kép színeváltozásai bevándorló - köztük több száz magyar és szlovák - részletes antropometriai leírása alapján arra a következtetésre jutott, hogy az „új" bevándorlók leglényegesebb fej- és testméreti adatai az Amerikába érkezést követően már egy generáción belül egy új, „amerikai" jellegű „faj" irányában mozdulnak el. E megdöbbentő és az antropológiai szakirodalomban évtizedeken át vitát provokáló (ám ismételten független adatokkal igazolt) tudományos eredmény azt sugallta az amerikai politikai vezetésnek, hogy nincs miért tartania az „új" bevándorlóktól s így a magyaroktól se. A partra szállás után az új higiénés, étkezési és lakásviszonyok, a megváltozott természeti és társadalmi klíma, a demokratikus politikai feltételrendszer átalakító hatással van jószerivel még a bevándorlók csontozatára is.21 Amerika Magyarország-képének szélsőséges „elromlásához" tehát nem az amerikai kormányzat nagyszámú, eredendően szkeptikus vizsgálódása, hanem döntően az első világháború járult hozzá. Kezdetben Wilson elnök is elnézőbben ítélte meg az Osztrák- Magyar Monarchia szerepét Németországénál, melyet egyedül tett felelőssé a világháborúért. Különbséget tett az Egyesült Államokban dolgozó osztrák-magyar, illetve német állampolgárok között, az előbbieknek megadta a lehetőséget az Amerika iránti lojalitás kifejezésére s így a bevándorlási folyamat sikeres befejezésére. Bár a diplomáciai kapcsolatok a Monarchia és az Egyesült Államok között már 1917. április 18-án megszakadtak, az osztrák-magyar hadüzenet egészen december 11-ig váratott magára. Ebben a fontos periódusban különösen tevékennyé váltak a Monarchiából bevándorolt szláv csoportok, amelyek igen erőteljesen befolyásolták az amerikai kormányt a Monarchia szétbomlasztásának irányában.22 Az elnök és környezete különösen 1918 tavaszán vált fogékonnyá erre a gondolatra, amikorra kudarcot vallottak a legkülönfélébb békeközvetítési kísérletek (többek között gróf Károlyi Mihály, IV. Károly, Julius Meinl és Fiorello LaGuardia kongresszusi képviselő, később New York város főpolgármestere, egykori budapesti, trieszti és fiumei amerikai konzul tettek erőfeszítéseket a béke érdekében).23 A Monarchia elnyomott népeinek Tomás G. Masaryk által szervezett római konferenciája (1918. április 9-11.) és a House ezredes által 1917. szeptemberében felállított Inquiry nevű elnöki tanácsadó csoport egyaránt a Monarchia egyben tartása ellenében igyekezett befolyásolni Wilson elnököt.24 Robert Lansing külügyminiszter június végén, az amerikai Monarchia-kép e drámai fordulópontján megállapította: „Az Osztrák-Magyar Monarchia a hódítás s nem az önrendelkezés elve mentén szerveződött. Megalakulásától kezdve főként az orosz birodalom erejétől és mohóságától való félelem tartotta össze. Midőn a cárt megfosztották hatalmától, eltűnt a rettegés a moszkvai hatalom által történő felszippantástól, és dominálni kezdett a nemzetek függetlenségvágya."25 Lansing hozzátette: az új Magyar Királyság a „magyar nyelvet beszélők" hazája lesz. Ha elfogadjuk azt az amerikai történetírói ítéletet, mely szerint „Csehszlovákia az Egyesült Államokban készült,"26 akkor azt a tételt is megkockáztathatjuk, hogy Horthy kormányzó király nélküli Magyar Királysága is Amerika támogatásával született, és 1998. tavasz 59
