Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 1. szám - HÍRÜNK A VILÁGBAN - Frank Tibor: Ellenség vagy barát? Az amerikai Magyarország-kép színeváltozásai
Frank Tibor olaszországi és magyarországi bevándorlókat, kik közül legtöbb akad olyan, kik minden szaktudás nélkül, csak a jó szerencsében bízva jönnek Amerikába, hol azután bármely munkára, bármely árért vállalkoznak. (...) A világ minden rétegéből Amerikába, az Egyesült Államok kereskedelmi emporiumaiba tódulok becsületes, tisztességes munkát keresők, kenyerükért küzdők seregéhez kullancsként tapadó salakja az emberiségnek ott is gyarapítja azoknak a hitványoknak seregét, kik a tisztességes alkalmazottak rovására garázdálkodnak. Sajnos, éppen Magyarországról nagyon sok ilyen kétes alak jut el Amerikába."19 Mindeközben ki kell emelnünk, hogy az amerikai kormányzatnak az európai „új" bevándorlási folyamatról készített különféle szociológiai és antropológiai felméréseiben Magyarország népe általában igen kedvező értékelést kapott. Az Egyesült Államok kormánya a századforduló éveiben, 1891 és 1907 között három alkalommal küldött Magyarországra bevándorlási biztosokat azzal a szigorúan bizalmas utasítással, hogy tanulmányozzák a magyar kivándorlás szociológiai feltételeit, az emigráció konkrét magyarországi okait és megvalósulásának módját. Az amerikai megfigyelők világosan látták, hogy a kivándorlást az Osztrák-Magyar Monarchiából a rendkívül alacsony munkabér és - főként Galíciában - az irtózatos szegénység okozza, s hogy mindez - leginkább Kelet-Magyarországon, Romániában és Szerbiában - „morális és szellemi degene- rálódáshoz" vezet. A hozzánk látogató amerikai tisztviselők ugyanakkor egyáltalában nem „a magyar faj" valamiféle inherens, veleszületett antropológiai tulajdonságait tették felelőssé a magyarországi kivándorlás „minőségéért." Terence V. Powderly, egyike az Egyesült Államok legmagasabb rangú bevándorlási tisztségviselőinek, magyarországi látogatása nyomán Washingtonba küldött jelentésében élesen támadta az írás-olvasási törvénytervezet alapeszméjét. „Magyarországon, Ausztriában és Olaszországban belenéztem azoknak az embereknek a szemébe - írta 1906 körül -, akik egyetlen nyelven, egyetlen sort sem tudnak olvasni vagy írni. Őszinte tekintetnek, tiszták, egészségesek és aktívak voltak. Bár írástudatlanok, éppannyira - ha nem még inkább - értelmesek, mint azok, akik tudnak olvasni és írni. (...) Egy iskolázottsági teszt épp a legérdemesebb emberekkel szemben lesz igazságtalan, és az lehet saját országunkkal szemben is, ha beengedi azokat, akik öt vagy hat nyelven tudnak bűnöket elkövetni, mindegyiken olvasnak és írnak, és bizonyítványukat vérrel állítják ki... Bár sose voltam híve az iskolázási tesztnek, most, hogy találkoztam Olaszország és Magyarország népével, még jobban ellene vagyok."20 Az európai helyszíni vizsgálatokat követően az amerikai kormányzat 1907 és 1911 között kongresszusi bevándorlási bizottságot állított fel, amely William P. Dillingham szenátor elnökletével az Egyesült Államok történetének legnagyobb komplex társadalomtudományi vizsgálatát végeztette el és tette közzé a 42 kötetes úgynevezett Dillingham-jelentésben. Ennek talán legérdekesebb kötetét a nagy német-amerikai antropológus, Franz Boas vizsgálatának ismertetése töltötte meg, aki mintegy 18 000 „új" 58 Külpolitika
