Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 1. szám - HÍRÜNK A VILÁGBAN - Frank Tibor: Ellenség vagy barát? Az amerikai Magyarország-kép színeváltozásai
Ellenség vagy barát? Az amerikai Magyarország-kép színeváltozásai Frank Tibor E lső pillantásra kétségesnek látszik, hogy egy olyan hatalmas országban, mint amilyen az Egyesült Államok, lehet-e valamilyen értelemben egységes, összefüggő kép-ről, képzetről beszélni egy távoli és amerikai szempontból sokadrangú szerepet játszó ország vonatkozásában, mint amilyen Magyarország. Hazánk újabb kori történetének drámai fordulópontjai mégis meglepő pontossággal rögződtek a mértékadó amerikai politikai körökben, a sajtóban és olykor még a legtágabb közvéleményben is. Amerika Magyarország-képének százötven esztendős története e drámai fordulatok percepciójának, jobbára illékony, olykor maradandó tükrözéseinek, elhúzódó, sokszor elkésett hatásmechanizmusainak és gyakran tragikus áttűnéseinek sorozata. 1848 előtt a fiatal Egyesült Államok népe kevéssé érdeklődött Magyarország iránt. „Hazánk neve ritkán fordúl elé a' külföldi Újságokban" - panaszkodott Bölöni Farkas Sándor 1834-ben, az Útazás Észak Amerikában záró lapjain, amikor felidézte szégyenét és megbotránkozását, hogy „ennyi örömeinket, egy kedvetlen újság megnem zavarta". S idézte a philadelphiai Pennsylvania Inquirer Londonból átvett tudósítását 1831-ből, ,,a' Cholera kiütése alkalmával Felső Magyarországon folyt tudva lévő történetekről": „...ezen rémítő néhány esetek is elégségesek megfogatot adni, mire vetemedhetik a' tudatlanság 's baromi állapotban tartott nép, ha bódult dühében nehány pillanatra lerázhatja lánczait."1 A magyarországi koleralázadásról adott hír az egyik legelső, jellegzetes példája a nagy társadalmi megmozdulások körül kristályosodó, azokra adott reflexiókból szerveződő magyar nemzetkép amerikai építőköveinek. Magyar nemzetkép kialakulása az Egyesült Államokban az 1848-49-es forradalom és szabadságharc mindinkább odafigyelő, noha hangsúlyozottan óvatos követésével kezdődött. Ekkor lép ki az ország a kuriózumok távoli világából, és válik reális tényezővé az Egyesült Államok számára is. Az Egyesült Államok bécsi követe már 1848-49 fordulóján szívesen vállalt volna szerepet az Ausztria és Magyarország közötti fegyverszünet közvetítése ügyében, ám az Egyesült Államok külügyminisztere és későbbi elnöke, James Buchanan óva intette a diplomatát minden olyan lépéstől, amely Amerikát az európai hatalmakkal szembeállíthatta volna.2 Pedig ahogyan a magyar szabadságharc 54 Külpolitika
