Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 1. szám - POLITIKAELMÉLET - Szőnyi István: A demokratikus béke
Szőnyi István Következtetések A demokratikus béke mellett és ellene szóló érvek nagyrészt hasonló nehézségekkel kerülnek szembe. Ez a párhuzamosság valószínűleg nagyobb figyelmet érdemelne az eddigieknél. Az elmélet támogatói és ellenzői ugyanis rendszerint csak addig mennek el, hogy megpróbálják ezeknek a nehézségeknek egy részét a másik ellen fordítani. Arról azonban, hogy itt egymás pozícióinak problémáiban párhuzamosság van, egy szó sem esik. A következtetésben e párhuzamosságnak csupán egy aspektusával kívánok foglalkozni. Ez az aspektus abban foglalható össze, hogy a demokratikus béke bizonyos körülmények között releváns koncepció, működőképes rendszer; ám ha a demokratikus béke működik, akkor az nem úgy történik, ahogy a teoretikusai szerint elvárható lenne. Röviden, a következtetés részben eltér mind a demokratikus béke támogatóitól, mind pedig ellenzőitől, de úgy, hogy eközben egy bizonyos körülmények között működőképes demokratikus béke koncepciójának keretei között marad. Ehhez jó alkalmat kínál egy, a demokratikus béke legfőbb mai teoretikusa által feltett kérdés. Michael Doyle azt kérdezi, hogy vajon a demokratizálódás jobb stratégia-e hosszú távon az Egyesült Államok számára, vagy Amerika helyzetének javítása a hatalmi egyensúly rendszerében.75 Ez nagyon furcsa kérdés, ugyanis az egyik stratégia nem áll ellentétben a másikkal, sőt akár erősíthetik is egymást. Három másik kérdéssel lehet felelni a Doyle által feltett kérdésre. Először is, vajon hogyan lehet a demokratizálódás kedvező forgató- könyvét minél hatékonyabban elősegíteni, vajon milyen eszközök szolgálhatják ennek a stratégiának a megvalósítását? Másodszor - a kérdést hazánkra vonatkoztatva -, ha Magyar- ország számára az a legkedvezőbb kilátás, hogy demokráciákkal van körülvéve és demokráciákkal áll szövetségben, akkor vajon hogyan lehet egy ilyen helyzetet elősegíteni; és a demokráciákkal valamint a szomszédokkal való kapcsolatok miféle struktúrája szolgálja leginkább ezt a kimenetelt? Harmadszor, Doyle kérdése megfordítható, és úgy tehető fel, hogy vajon az szolgálna-e inkább az Egyesült Államok javára, és az lenne-e kedvezőbb hosszú távú stratégia, ha romlana Amerika helyzete a hatalmi egyensúly rendszerében? A demokratikus béke elméletének hívei kissé leegyszerűsítve úgy vélik, hogy a demokrácia egyik „terméke" vagy hozadéka a demokratikus béke, vagyis hogy a demokrácia végső soron mintegy biztosítja a háborúk elkerülését. Az elmélet ellenzői viszont úgy gondolják, hogy a demokráciának és a demokrácia terjedésének semmi köze sincs a háborúk elkerüléséhez. Ezzel a két nézettel szemben arra szeretnék rámutatni, hogy a demokrácia ugyan nem garantálja a háborúk elkerülését, de a demokratikus államoknak jobb eszközeik és képességeik vannak a fegyveres konfliktusok elkerülésére. A béke és a biztonság nem egyszerűen a demokrácia hozadéka, és nem működik - mert nem működhet - ebben a tekintetben semmiféle automatizmus. Ám az összefüggés megfordítható: vagyis a demokráciák fejlődéséhez, prosperitásához és konszolidálásához jelentős mértékben hozzájárul az erős és megbízható biztonság. Másként fogalmazva: a 48 Külpolitika
