Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 1. szám - POLITIKAELMÉLET - Szőnyi István: A demokratikus béke
A demokratikus béke demokrácia legalább annyira a biztonság terméke, mint fordítva. A nyugat-európai demokráciák konszolidálásában például elengedhetetlen szerepet játszott a nyugat-európai és transzatlanti biztonsági együttműködés. Ingatag biztonság vagy háborús veszély körülményei között maga a demokrácia, illetve a demokrácia bizonyos aspektusai fenyegetésnek lehetnek kitéve. A demokrácia védelme tehát olykor a háborús veszély elhárítását és a biztonsági kihívások kezelését igényli. A biztonságorientáltság elengedhetetlen a demokratikus béke működőképességéhez. Visszatérve a demokratikus béke elméletének alapkoncepciójához, a demokrácia csupán egy a háborúskodás elkerülését elősegítő körülmények, eszközök és megfontolások köréből, de nem az egyetlen, s főképp nem kizárólagos dimenzió (sőt olykor éppen a háború elkerülésének állítólagos elvárásával is összeütközésbe kerülhet). Annak demonstrálására pedig, hogy a demokrácia és a béke összefüggésében semmiféle automatizmus nem működik, elég egy magyar vonatkozású példára utalni. A nyugati demokráciák teljesen világossá tették Magyarország számára, hogy nem számíthat NATO- tagságra vagy az EU-csatlakozási tárgyalások megkezdésére, ha nem rendezi a kisebbségi kérdést szomszédaival (lásd például a Balladur-tervet vagy a NATO bővítési tanulmányát). A demokratikus béke elmélete azt feltételezi, hogy a demokráciák között magas szintet ér el a kölcsönös bizalom. Mégis, amikor kényes politikai ügyek kerülnek napirendre, ez a bizalom rendre meginog. Magyarország és a kisebbségek vonatkozásában ez azt jelenti, hogy a nyugati demokráciáknak örömmel kellett volna üdvözölniük Magyarországot a körükben. Ezek az államok ehelyett azonban - kissé sarkítva - azt mondták, hogy szó sem lehet Magyarország beemeléséről a nyugati demokráciák közé, amíg Magyarország ki nem iktatja (vagy legalábbis minimálisra nem csökkenti) a kisebbségi konfliktusok eshetőségét. Másként fogalmazva: a demokráciák köre nem bővülhet a konfliktusok esetleges felvállalása árán, hanem mindenekelőtt garantálni kell a biztonságot (vagyis ebben az összefüggésben a fegyveres konfliktusok elkerülését), s csak ilyen körülmények között bővülhet a „demokratikus béke" zónájába tartozó államok köre. A magyar példa tanulságait három pontban szeretném összefoglalni. Először is, eltérés lehet a demokratikus államok és a demokratikus béke zónája között. Másodszor, a demokrácia és a béke összefüggésében nem működnek automatizmusok. Harmadszor, a demokratikus béke zónájának fenntartásában és kiterjesztésében a biztonsági megfontolások elsődleges szerepet játszanak. A következtetés első részét két pontban szeretném összegezni. Először is, a béke nem egyszerűen a demokrácia hozadéka, hanem éppen fordítva, a demokratikus béke zónájának fenntartását és bővítését biztonsági megfontolások vezérlik. Másodszor, a demokrácia, azaz az államok demokratikus berendezkedése szerephez juthat a háborúk elkerülésében, de nem csodaszer, vagyis csupán azon körülmények egy és nem kizárólagos dimenziója, amelyek szerephez juthatnak a háborúk elkerülésében. A következtetés második részében arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a demokratikus béke elmélete egyúttal a nemzetközi kapcsolatok elméleteinek tágabb keretébe 1998. tolsz 49
