Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 1. szám - POLITIKAELMÉLET - Szőnyi István: A demokratikus béke
Szöm/i István legradikálisabb alesete volt. Wilsonnál az alkotmányosságot négy elem garantálta: valamiféle képviseleti rendszer, a jogrendnek alárendelt államigazgatás, független bírói testület, az egyéni szabadságjogok biztosítása.57 A démosz, azaz a széles néptömegek és végső soron az egyetemes választójog szerepe a demokrácia szempontjából marginális volt nála. Az általános választások akár meg is erősíthetnek egy olyan államcsínyt, amely felfüggeszti a szabadságjogok érvényesülését.581917-ig Németország mindjárt az Egyesült Államokat követte a demokratikus államok ranglistáján, míg Nagy-Britannia csak utánuk következett, s Franciaország csaknem deviáns államnak számított.59 Az Egyesült Államok hadba lépésével azonban ellenséggé kellett „átsorolni" Németországot. Ekkor tevődött át a hangsúly a demokrácia értelmezésében az alkotmányosságról a démosz szerepére, vagyis a demokráciára. Ekkorra tehető az „autokratikus" Németország és a „demokratikus" Amerika közötti éles választóvonal bevezetése.60 Ez azért fontos, mert a demokráciára való hivatkozás a demokratikus béke elméletében korántsem szolgál olyan biztos tájékozódási pontként, mint ahogyan azt az elmélet hívei vélik. Németország 1917-es átsorolása nem az egyetlen olyan eset, amikor hangsúlyváltás következett be a demokrácia értelmezésében. A Clinton-adminisztráció külpolitikájában szintén történt hangsúlyeltolódás a demokrácia megítélésében. Ez azért fontos, mert a Clinton- adminisztráció csaknem a hivatalos nemzetbiztonsági doktrína rangjára emelte a demokrácia terjesztését („democratic enlargement"). Clinton elnök az ENSZ Közgyűlése előtt 1993 szeptemberében elmondott beszédét használta fel arra, hogy bejelentse a demokrácia terjesztését mint az amerikai külpolitika kiemelt célját.61 Ha a demokrácia és a demokrácia terjesztése ilyen központi szerephez jut az amerikai külpolitikában, akkor egyáltalán nem közömbös, hogy mit is értenek demokrácián, és a demokrácia mely aspektusára tevődik a hangsúly a terjesztése során. Anthony Lake-re, Clinton elnök első nemzetbiztonsági tanácsadójára hárult az a feladat, hogy az amerikai külpolitikai törekvések kiemelt célját doktrínává dolgozza ki. Lake négy pontban összegezte a demokrácia terjesztésének doktrínáját: 1. a piacgazdaságon alapuló demokráciák („market demokracies") közösségének erősítése; 2. az új demokráciák és piacgazdaságok bátorítása és megerősítése; 3. ellenállás a demokrácia iránt ellenséges államokkal szemben; és 4. elősegíteni a demokrácia és a piacgazdaság kibontakozását azokban a régiókban, amelyekben a legsúlyosabbak a humanitárius problémák.62 Vagyis a hangsúly határozottan a piacgazdaságok terjesztésére tevődik, a demokráciának a piacgazdasági aspektusa kerül előtérbe. Olyannyira ez a helyzet, hogy a demokrácia terjesztésének doktrínája elveti azt a nézetet, amely szerint az Egyesült Államoknak kötelessége lenne világszerte az alkotmányos demokrácia és az emberi jogok elősegítése. Politikailag sokkal inkább elérhető a piacgazdaságok erősítése és a piacra jutás elősegítése. A Clinton-doktrína megint csak nem könnyíti meg a demokratikus béke elméletének a megítélését, ugyanis rámutat arra, hogy a demokráciának nincs olyan standard értelmezése, amelyre ez az elmélet minden további nélkül hivatkozhat. 44 Külpolitika
