Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 1. szám - POLITIKAELMÉLET - Szőnyi István: A demokratikus béke
Szőnyi István rán), ami azt jelenti, hogy a nem demokráciák is részesei lehetnek a demokratikus béke zónájának. Ellenzők és ellenérvek A demokratikus béke elméletének ellenzői két fő irányt követnek az elmélet bírálatában. Először is arra próbálnak rámutatni, hogy az elmélet irreleváns magyarázatokat ad, és nem tartható, másrészt arra hivatkoznak, hogy az elmélet alapproblémája irreleváns, és a demokráciák között sem lehet nagyobb eséllyel tartós békére számítani, mint a demokráciák és a nem demokráciák közti kapcsolatokban vagy akár a nem demokratikus államok között. A demokratikus béke ellenzői ezen a ponton statisztikai módszereket is alkalmaznak: egyrészt statisztikai ellenapparátusokat vonultatnak fel az elmélet támogatói által alkalmazott statisztikai apparátusokkal szemben, másrészt a statisztikai módszerek alkalmazhatósága ellen érvelnek. A demokratikus béke elméletének ellenzői könnyen hivatkozhatnak olyan példákra, amikor a demokratikus államok háborúskodtak egymással. Ilyen példa többek között a Ruhr-vidék francia megszállása 1923-ban. A Ruhr-vidék megszállása végső soron a háború kiújulásával ért fel a demokratikus Franciaország és a szintén demokratikus Németország között.46 Az ellenzők nagyon erős érve az is, hogy indokolatlan az amerikai polgár- háború kihagyása a demokráciák közötti háborúkból.47 A polgárháború kihagyása azért indokolatlan, mert nem állja meg a helyét a Konföderáció nem demokratikus államként való besorolása. A polgárháború kihagyása ezen túlmenően azért is indokolatlan, mert a demokratikus béke elméletében nagy szerep hárul a normatív dimenzióra a béke biztosításában. Ez többek között azt jelenti, hogy a belpolitikai konfliktusok békés rendezésének normáit a demokratikus államok átviszik a többi demokratikus állammal fennálló kapcsolataikba. Ha azonban egy demokratikus állam bizonyos körülmények között nem képes ezeket a normákat követni belpolitikai konfliktusai során, akkor vajon elvárható-e tőle, hogy minden körülmények között kövesse őket a nemzetközi politikában? A demokratikus béke elméletének ellenzői arra is hivatkozhatnak, hogy nem elég csupán a háborús eseteket figyelembe venni, hanem azt is vizsgálni kell, hogy majdnem háborús válsághelyzetekben mennyiben jutottak szerephez a demokratikus béke elméletének elvárásai (mint például a közvélemény szerepe, a katonai készülődés és a katonai fenyegetések elkerülése) a demokráciák közötti háborúk elhárításában. Az ellenzők szerint több olyan eset is előfordult (mint például a „Trent-ügy" az Egyesült Államok és Nagy-Britan- nia között 1861-ben; a venezuelai válság szintén az Egyesült Államok és Nagy-Britannia között 1895-96-ban; a fashodai válság Franciaország és Nagy-Britannia között 1898-ban vagy a Ruhr-vidék megszállása 1923-ban), amikor ezek az elvárások nem jutottak szerephez 48 Az ellenzőknek ezt a meglátását meglepő módon a demokratikus béke teoretikusai 42 Külpolitika
