Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 1. szám - POLITIKAELMÉLET - Szőnyi István: A demokratikus béke
Ademckratikusbéke nyösebb, mint a gazdasági autarkia, az államok így igyekeznek elkerülni a gazdasági kapcsolatok megszakítását. A piacgazdaság és a nemzetközi piacok emellett leveszik az államok válláról a nehéz termelési és elosztási döntések terhét, és ezzel kiiktatják az államok versengését a piacok versengéséből.13 A liberalizmus azonban nem csupán a békesség hordozója. A liberális államok ugyanis azt feltételezik, hogy a nem demokratikus államok, amelyek nem az állampolgárok szabad beleegyezésén, konszenzusán alapulnak, igazságtalan politikai berendezkedésre épülnek. A nem demokratikus államok így agressziót követnek el saját népükkel szemben, s ezért a nemzetközi kapcsolatokban mélységesen gyanúsak a demokratikus államok számára, melyek sok háborút vívtak a nem demokratikus államokkal.14 Kant kora óta jelentősen kibővült a demokratikus államok köre. így egyre inkább tért hódított az a nézet, hogy a demokratikus államok másként viszonyulnak a nemzetközi politikában a többi demokratikus államhoz, mint a nem demokratikus államokhoz. Ezeket az eltéréseket a demokratikus békére vonatkozó magyarázatok két nagy csoportba rendezték. Az egyikbe a strukturális/institucionális, a másikba a kulturális/normatív magyarázatok tartoznak. A strukturális érvek szintén két nagy csoportra oszthatók. Az elsőbe tartozó érvek szerint a demokratikus államok vonakodnak a háborúskodástól, mert a kormány (sőt a parlament is) felelősséggel tartozik az állampolgároknak. Végső soron az állampolgárok fizetik meg a háborúk árát, vérükkel és vagyonukkal, és ha a háborúskodás ára túl nagy, a demokratikus kormányokat a választók büntetésként leválthatják. A demokratikus államokban ezen felül a nyilvánosság előtt zajlik azoknak a külpolitikai döntéseknek a megvitatása, amelyek háborúskodáshoz vezethetnek. A közvélemény és a politikusok így egyaránt érzékenyebbek a háborúk költségei iránt. A második csoportba tartozó érvek szerint a demokratikus intézményi mechanizmusok „beépített fékek" módjára gátolják a háborús hajlandóságot. Ha a köztisztviselők kiválasztása nyílt és ellenőrizhető eljárással történik, ha a politikai részvétel a nyílt versenyen alapul, és ha a külpolitikai döntéshozatal iránti felelősség több intézmény között oszlik meg, akkor jelentősen csökken az államok hajlandósága a hadviselésre. Röviden: a demokratikus államokban a hatalommegosztás, a beépített fékek rendszere, a nyilvános vita és a közvélemény szerepe egyrészt lassítja a hadviselésre vonatkozó döntések meghozatalát, másrészt csökkenti annak valószínűségét, hogy a hadba lépésről szóló döntésekre egyáltalán sor kerül. A demokratikus államok vezetői ráadásul bízhatnak abban, hogy a többi demokratikus állam vezetői is hasonló kötöttségek között politizálnak, és így nagyobb esély nyílik a demokráciák közötti konfliktusok elkerülésére.15 Azok az érvek, amelyek szerint a strukturális és intézményi mechanizmusok nem csökkentik (vagy éppenséggel növelik) a háborúskodás valószínűségét a demokratikus és nem demokratikus államok között,16 sokkal kevésbé tarthatóak. A demokratikus államokban ugyanis a külpolitikai döntéshozatal ugyanolyan körültekintő és körülmé1998. tavasz 35
