Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 1. szám - POLITIKAELMÉLET - Szőnyi István: A demokratikus béke
Szátyi István nyes, lassú, sőt akár nehézkes marad, ha nem demokráciákkal állnak szemben. Ráadásul, ha az állampolgárok és a politikusok a demokráciákban fokozottan érzékenyek a hadviselés emberi és gazdasági költségeire, akkor ennek az érzékenységnek mindenképpen szerephez kell jutnia a háborúskodás küszöbén, függetlenül attól, hogy az ellenfél demokratikus vagy nem demokratikus állam.17 A strukturális és intézményi érvek nem adnak megfelelő magyarázatot a demokratikus államok egymással és a nem demokratikus államokkal szemben folytatott politikája közötti eltérésre. Az eltérés magyarázatában a normatív/kulturális érvek jutnak döntő szerephez. A normatív/kulturális érvek szerint a demokratikus államok döntéshozói a nemzetközi kapcsolatokban is a konfliktusok megoldásának a belpolitikában elfogadott normáit próbálják alkalmazni. A döntéshozók más államok döntéshozóitól is ugyanerre számítanak. Ennek megfelelően alig kerülhet sor háborúskodásra a demokráciák között, hiszen a demokratikus államokban a konfliktusokat rendszerint kompromisszum keresésével, és nem erőszakos eszközökkel rendezik, tiszteletben tartva a szemben álló felek jogait. A demokráciák hasonló normákat fognak követni más demokratikus államokkal fennálló konfliktusaik rendezésében. A nem demokratikus államokban ezzel szemben elfogadott az erőszak és az erőszakkal való fenyegetés alkalmazása a konfliktusok rendezése során, s ezért a nem demokratikus államok könnyebben alkalmaznak erőszakot vagy erőszakkal való fenyegetést a nemzetközi konfliktusok rendezésére.18 A demokratikus államok a nem demokratikus államokkal fennálló konfliktusaikban tehát nem fognak arra számítani, hogy azokkal szemben a konfliktusok békés rendezésének normáit követni lehet. Ennyiben összegezhető röviden a demokratikus béke koncepciója. A támogatók és ellenzők vitája e koncepció körül csap össze. A továbbiakban ezért a támogatók és ellenzők néhány érvét tekintem át, mégpedig arra fordítva a figyelmet, hogy mind a támogatók, mind az ellenzők érvei bőséges teret kínálnak az ellenérveknek. A kanti gyökerek A további vizsgálat előtt érdemes az eredeti, kanti koncepcióra rövid pillantást vetni, mivel a demokratikus béke teoretikusai gyakran hivatkoznak Kantra. A kanti elmélet ebben a kontextusban azért fontos, mert Kantnál a demokratikus (vagyis pontosabban a republikánus) béke csaknem elérhetetlen, míg a mai teoretikusoknál a demokratikus béke már többé-kevésbé elért helyzet. Kantnál az örök béke elmélete három műben követhető nyomon.19 A kanti teóriának csupán azon elemeire szeretnék röviden hivatkozni, amelyekben a leginkább megmutatkozik az örök béke konstrukciójának ingatagsága. Kantnál végső soron úgy jelentkezik az örök béke problémája, hogy miként lehet a természeti állapotról a civil társadalom állapotára való átmenetet áthelyezni a világpolitika színterére. Ebben a vonatkozásban 36 Külpolitika
