Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 1. szám - POLITIKAELMÉLET - Szőnyi István: A demokratikus béke
A demokratikus béke Szőnyi István A nemzetközi kapcsolatok elméletének irodalmában az utóbbi idők leghevesebb vitája a demokratikus béke koncepciója körül bontakozott ki. Ebben nagy lendülettel vesznek részt a liberális és realista irányzatok. A demokratikus béke koncepciója a realista elméletekhez intézett liberális kihívás, s a realista elméletek teoretikusai igyekeznek e kihívásokat megfelelőképpen megválaszolni. A liberális béke elmélete röviden a következőkben összegezhető: a liberális államok már közel két évszázada túlnyomórészt békés kapcsolatokat tartanak fenn egymással. A demokráciák egymás természetes szövetségesei, rendszerint tisztelik egymást, és alkalmazkodnak a másikhoz. Viták esetén inkább a tárgyalásos utat, mintsem a katonai megoldást részesítik előnyben. A demokráciák egymás iránti békés hajlamainak magyarázata demokratikus berendezkedésükben keresendő. A demokráciák béke melletti elkötelezettsége egymás közti kapcsolataikban, az elkötelezettség komolyságát bizonyító két évszázados tapasztalat, valamint a demokratikus berendezkedés terjedése a világbéke lehetőségét elérhető közelségbe hozza.1 A demokratikus béke elmélete az 1980-as évek kezdete óta látványos karriert futott be. Az elmélet elfogadottságát és vonzerejét olyan kommentárok tanúsítják, amelyek szerint „a demokráciák közötti háborúk elmaradása csaknem tapasztalati törvénnyel ér fel a nemzetközi kapcsolatokban".2 Az elmélet egyik meghatározó képviselője szerint a demokratikus béke a legerősebb nem triviális és nem tautologikus elmélet a nemzetközi kapcsolatok terén.3 A demokratikus béke elmélete két szempontból is - azaz elméleti és politikai szempontból - érdekes irányzat. Elméleti szempontból azért, mert legalább két vonatkozásban kihívást intéz a realista irányzatokhoz. A koncepció mindenekelőtt kétségbe vonja a realizmus pesszimizmusát a nemzetközi béke kilátásait illetően, és azt állítja, hogy a demokráciák tartós békét teremthetnek egymás között, kilépve ezzel egymás közti kapcsolataikban a háborús állapotból. Másodszor, a koncepció a realisták által előnyben részesített rendszerszintről inkább az államok politikai berendezkedésére teszi a hangsúlyt a nemzetközi politika magyarázatában.4 Ezeken túlmenően a demokratikus béke elméleti szempontból azért is érdekes, mert a liberális irányzatok ezen elmélettel vélnek bebocsáttatást nyerni a nemzetközi biztonság számukra alig-alig hozzáférhető területére.5 32 Külpolitika
