Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 3. szám - AZ UNIÓ FELÉ - Horváth Gyula: Regionalizmus és decentralizáció Európában
Regionalizmus és decentralizáció Európában A regionális politika kialakulását tehát három tényező akadályozta az átmenet időszakában: az önálló regionális politika megjelenésének korlátozott támogatottsága kormányzati körökben, a területi fejlesztési intézményrendszer gyengesége és a területi közigazgatás megoldatlansága. Elvétve készültek ugyan koncepciók és fejlesztési tervek, ezek azonban módszertanilag gyengén megalapozottak és ad hoc jellegűek voltak, alkalmi célok megoldását kívánták elősegíteni jól körülhatárolt szervezeti rendszer és eszközök nélkül. Magyarország volt az egyetlen, amely legalább a központi kormányzati struktúrában megjelenítette a területfejlesztést mint államilag támogatott tevékenységet. Az 1990-1994 közötti időszak területfejlesztése azonban nem lépte túl az eseti beavatkozások politikáját, az újjászervezett területfejlesztési alap csekély volumene, az elkülönült, szétaprózott finanszírozás miatt a ráfordítások csak gyenge hatást eredményezhettek. Csehország a kisvállalkozások támogatásában próbálkozott regionális kedvezmények alkalmazásával, és Szlovénia készített terület- fejlesztési támogatási programot az instabil népességű térségek revitalizálására. Több országban az ágazati minisztériumok a regionális hanyatlás tüneti kezelésére eszközeik elosztásában alkalmaztak területi szempontokat, ezek azonban nem nevezhetők struktúrapolitikai intézkedéseknek. Látnunk kell azt is, hogy a kelet-európai országok politikai döntéshozóinak több dilemmával kell szembenézniük, ezek értelemszerűen nehezítik a konzisztens regionális politika kialakulását. Az első, mindeddig válasz nélkül maradt kérdés, hogy egyáltalán a regionális politika hatékony eszköz-e az átmenet feladatainak a megoldásában. Mivel a válság az egyes nemzetgazdaságok valamennyi térbeli pontján érezteti a hatását, nem lehet-e a szűkös erőforrások időszakában a korszerű iparpolitikával kedvezőbb változásokat elérni, mint a redisztribúción alapuló regionális politikával. A másik általános hiányosság, hogy az országok döntő többségében hiányoznak a regionális politika jogi keretei, alkotmányos alapjai. Sem a központi, sem a helyi szinten nincsenek intézmények a fejlesztés tervezésének és végrehajtásának szervezésére, a közösségi és a magánszektor együttműködésének az ösztönzésére. A még mindig erősen centralizált fejlesztési források között nincs megfelelő koordináció, az ágazati érdekek harmonizálására néhány helyen létrehozott központi intézmény működése formális. A minisztériumok és az ágazati politikusok között éles verseny tapasztalható a fejlesztési politika és forrásai feletti rendelkezési jogokért. Hasonló jelenségek figyelhetők meg az államigazgatás alsóbb szintjein is. A regionális fejlesztési jellegű feladatokat rendszerint a központi minisztériumok dekoncentrált szerveihez telepítik, mint ahogy a külföldi támogatással létrehozott fejlesztési ügynökségek is centrális alárendeltségben működnek. A regionális fejlesztési politikát befolyásoló harmadik tényező amelyet már kedvező hatásnak tekinthetünk az Európai Unióhoz való csatlakozás követelményeiből fakad. A potenciális tagjelölteknek ugyanis politikájukat és intézményrendszerüket fokozatosan hozzá kell igazítaniuk az integrációs szabályokhoz, kiváltképpen a strukturális és a kohéziós programoknak való megfeleltetettség érdekében. Az európai módszerek elsajátítását azonban 1998. ősz 19
