Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 1. szám - POLITIKAELMÉLET - Csizmadia Sándor: A geopolitika mint a nemzetközi kapcsolatok elemzésének módszere
Csizmadia Sándor Az általánossá váló regionális együttműködési struktúrák anélkül, hogy önmagában véve geopolitikai jelenségről lenne szó, új tényezőként jelennek meg a geopolitikai színtéren. A valódi kérdés az, hogy ezek a regionális szerveződések túlléphetnek-e a tagjaik közötti geopolitikai feszültségek stabilizálásának stádiumán, és saját geopolitikai paradigmával rendelkező szupranacionális szereplőkké válhatnak-e. 4.4.3. A régiók szerepe. Ha az államok számának növekedését a regionális tömörülések ellensúlyozzák, akkor a regionális gazdaságok fellendülése következtében az államnak még a fogalma is veszítene erejéből a nemzetközi színtéren, ha a régiók mint politikai entitások lépnének fel. Mindenesetre a XX. század végén úgy tűnik, hogy a régió újra sajátos geopolitikai realitásként jelenik meg. A nagy és erős gazdasági régiók feltűnésének vagyunk tanúi, melyek a központi hatalomtól függetlenedni látszanak, és nemcsak a saját gazdasági életüket irányítják, hanem önálló külkapcsolataikat is (lásd például a vallon és a flamand régiót, illetve a Francia Közösséget Belgiumban). A nemzetállamok - gazdasági szempontból tekintve - mesterséges területi egységek, és éppen ezért nem kizárt a nagy nemzetállamok hanyatlása sem a természetes gazdasági entitásként, önállóan fellépő új régió-államokkal szemben (pl. Eszak-Olaszország, Szilíciumvölgy, a shanghaji és a kansaji régiók. De jól ismertek a politikai határokon túllépő interregionális együttműködés esetei is, mint amilyenek a san-diego-tiujanai, a hong- kongi-dél-kínai övezetek, vagy még inkább a Szingapúr, Malajzia és némely indonéz szigetek alkotta úgynevezett növekedési háromszög). A nagy kérdés persze az, hogy ezek a homogén régiók gazdasági hatalmuk révén önálló szereplőkké válnak-e a geopolitika színpadán? Ma még nem lehet erre pontos és gyakorlati választ adni, elvileg viszont azt mondhatjuk: a regionális gazdasági hatalom akkor válik geopolitikai tényezővé, ha a regionális gazdaság erős regionális identitással együtt jelentkezik. Nyugat-európai példákat véve alapul tapasztalhatjuk, hogy Skócia, Katalónia és esetleg az északolasz mozgalom által érintett régiók igyekeznek összekapcsolni az autonóm gazdasági erőt az identitásbeli - nyelvi, történelmi és kulturális - tényezőkkel, azaz léteznek olyan régiók, melyek alkalmasak lehetnek arra, hogy geopolitikai tényezőkké váljanak. Ám ha a gazdasági dinamikát nem szervezik olyan regionalista támpontok és akaratok, melyek a központi állam elleni harc tradícióira támaszkodnak, e régiók gazdasági dinamikája gazdasági tény marad, s nem válik geopolitikai tényezővé. 4.4.4. A diaszpórák. Ha a régió szubnacionális jelenségként, úgy a diaszpóra transznacionális jelenségként fogható fel. A diaszpóra problematikája valójában a szociológiai, gazdasági és identitásbeli elemzések határterületén található. A gazdasági (nyomor) és a politikai (üldözés) indíttatású diaszpórák a nemzetközi kapcsolatokban fontos szerepet töltenek be. De vajon a diaszpórák geopolitikai tényezőként vehetők-e számba? A kínai diaszpóra, azaz egyes becslések szerint kb. 40-50, más becslések szerint 20-30 28 Külpolitika
