Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Borhi László: V. Zubok - K. Plesakov: A Kreml és hidegháború
Könyvekről Sztálin nézete szerint egy új globális konfliktus kitörése elkerülhetetlen. Ilyen szempontból különleges jelentőségre tett szert a koreai félsziget. Ha az USA felfegyverzi Japánt, a félsziget hídfőt jelenthet az ellenség számára, tehát még az előtt el kell foglalni, mielőtt Japán talpra áll. A koreai háború Kim ír Szén ötlete volt, és csak nehezen nyerte el hozzá Sztálin támogatását. Végül azért sikerült, mert meggyőzte a szovjet diktátort, hogy Dél-Koreában, mely politikailag és katonailag is gyönge, forradalmi helyzet van. Mao viszont feltétlenül támogatta Kimet, és biztos volt benne, hogy az USA nem védi meg Dél-Koreát. Sztálin Peking- be küldte Kimet támogatásért, ami azt jelentette, hogy vezető szerepet vállalt, de a felelősséget megosztotta Maóval. Moszkva a szovjet-kínai barátságért nagy árat fizetett. A Truman-adminisztráció arra a következtetésre jutott, hogy a szovjet-kínai tömbnek világuralmi szándékai vannak, ezért eltökélte, hogy ha nagyméretű fegyverkezés árán is, de megfékezi az agresszort, s Dél-Korea oldalán beavatkozott a háborúba. A távol-keleti fegyveres konfliktus döntő lökést adott az NSZK felfegyverzésének, és ürügyül szolgált az USA számára, hogy kihagyja a Szovjetuniót a japán békeszerződésből, így Moszkva területi szerzeménye a Kurili-szigeteken nem nyert nemzetközi elismerést. Sztálin halála után nem egyetlen vezető képviselte a forradalmi-birodalmi paradigma kettősségét, hanem átmenetileg ketten kerültek előtérbe a szovjet pártéletben, Berija és Malenkov. Lehetőség kínálkozott arra, hogy Moszkva eltávolodjon a kommunizmus uni- verzalista ideológiájától és a globális konfrontáció gyakorlatától. A hihetetlen áldozatokkal járó szovjet atomfegyverprojektet Berija miniszterelnök-helyettes, belügyminiszter irányította. O volt az első szovjet vezető, aki felismerte, hogy az atombomba biztosítja a Szovjetunió számára a régóta igényelt biztonságot, s kellő súlyt és tekintélyt ad a nemzetközi politikában. 1953 márciusa és júniusa között Berija nem tájékoztatta elvtársait a politikai bizottságban a termonukleáris program új fejleményeiről. Ennek Zubok és Pleshakov szerint nagy jelentősége volt: a többiek informáltságának a hiánya magyarázza, hogy Berijának miért volt eltérő elképzelése a nemzetközi helyzetről és az erőegyensúlyról ebben az időszakban. Bár az amerikai hírszerzési források azt jósolták, hogy Sztálin halála után a Kreml vezetésében levő rivalizálás a szovjet birodalom széteséséhez vezethet, nem ez történt. Berija, Molotov és Malenkov 1953-ban lehetővé tették a koreai fegyverszünet aláírását, melynek fő akadályát addig Sztálin képezte. Helyreállították a diplomáciai viszonyt több országgal, többek között Jugoszláviával. Malenkov és Berija pozitívan reagált Eisenhower enyhülési kezdeményezésére. Berija a német kérdésre is megoldást akart találni, és ennek érdekében - egyes jelek szerint - az NDK-t is hajlandó lett volna feláldozni. Mivel azonban Molotov ragaszkodott az NDK fennmaradásához, és ehhez Hruscsov támogatását is megszerezte, Berija kénytelen volt meghátrálni. 1954-ben Malenkov foglalkozni kezdett a birodalmi-forradalmi paradigma feladásával. Arra a következtetésre jutott, hogy az új fegyver, a hidrogénbomba az egész civilizációt 124 Külpolitika
