Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 1. szám - POLITIKAELMÉLET - Csizmadia Sándor: A geopolitika mint a nemzetközi kapcsolatok elemzésének módszere
A geopolitika mint a nemzetközi kapcsolatok elemzésének módszere hát a külső és belső folyamatok összjátékából eredt, s valamennyi előidéző tényező az eseményben kristályosodott ki: az orosz expanzionizmus, a nagyszerb nacionalizmus és tágabb értelemben a szövetségi rendszerek működése.) Az esemény igazsága tehát a folyamatban rejlik és a mélyreható elemzés valójában rávilágít a folyamatra (például Laurent Kabila felszabadító harca a volt Zaire-ben egy nagy - amerikaiak, belgák, franciák, ugandaiak, szudániak, burundiaiak, ruandaiak, dél-afrikaiak stb. közötti - geostratégiai játszma folyamatába illeszkedett). Állandó mozgásról van szó a bekövetkező esemény pillanata és a geopolitikus számára fontos hosszú távú oksági összefüggések között. A tények mint a folyamattól elkülönített elemek önmagukban nem végső realitásai a geopolitikának, azaz egy tény, egy esemény csak mozzanata a folyamatnak. A folyamatok megjelenése az eseményben lehetővé teszi viszont annak megállapítását, hogy a folyamat többjelentésű, és episztemológiailag terheltebb, mint maga az esemény. Az esemény csak a rövid, közép- és hosszú távú oksági láncokhoz kapcsolva válik a geopolitikai módszer számára hasznosíthatóvá. Nincsenek események folyamatok nélkül, de folyamatok sem léteznek események nélkül: ez a geopolitikai módszer alapigazsága, feltéve, ha nem feledkezünk meg a geopolitikai paradigma fogalmáról és változékonyságáról. Az esemény a geopolitikai módszer nyersanyaga és mivel e módszer összefogja a történelmi és a geográfiai mozzanatokat, az esemény adekvát megértésének eszköze. Az esemény és a folyamat arra kötelezi a geopolitikust, hogy a mikroszkópot és a távcsövet egyidejűleg használja. 4.4. A nemzetközi színtér szereplői: a geopolitika deterritorializációja Ha a geopolitika a terület és az identitás pólusa körül szerveződik, akkor a geopolitikai paradigmák kialakításához és kibontakoztatásához hozzájáruló valamennyi szereplő fejlődését figyelemmel kell kísérni, annál is inkább, mert az elmúlt évtizedekben olyan hatalmi formák jelentek meg, melyek csökkenteni látszanak azt a központi, egykor szinte kizárólagos szerepet, melyet hosszú időn keresztül az államok mint geopolitikai termelőerők töltöttek be. A transznacionális és a szubnacionális jelenségek hordozói egyidejűleg tűntek fel, de egyelőre nem mondható meg pontosan, hogy e jelenségek mely szereplői tekinthetők valódi geopolitikai tényezőnek. 4.4.1. Az államok számának növekedése. A XX. század század elején mintegy negyven állam létezett, napjainkban pedig csaknem kétszáz. A folyamat a latin-amerikai spanyol és portugál gyarmatok múlt századi emancipálódásával kezdődött, mely huszonhárom önálló állam létrejöttéhez vezetett. Az első világháború vége, a török, az osztrák, a német birodalom szétesése Közép-Európában, a Balkánon és a Közép-Keleten számos újabb állam megjelenéséhez vezetett. A második világháború befejezése ugyancsak új államok létrejöttét eredményezte. A hatvanas években az angol és a francia afrikai gyarmatbirodalom szét1998. tavasz 25
