Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)

1998 / 1. szám - POLITIKAELMÉLET - Csizmadia Sándor: A geopolitika mint a nemzetközi kapcsolatok elemzésének módszere

Csizmadia Sándor esése nagymértékben megnövelte a már létező államok számát, majd a hetvenes évek­ben a dekolonizációnak a Csendes-óceán, a Karib-tenger és a Perzsa-öböl térségében való lezajlásának köszönhetően számos miniállam, szigetállam és olajállam került a világ térképére. Az államok önállósodásának újabb hullámát a szovjet tömb megszű­nése váltotta ki. E folyamatban vajon a nemzetállami modell győzelmét konstatálhatjuk? A kérdés joggal vethető fel, mivel az államok számának növekedését úgy tekinthetjük, mint a nemzeti jelenség szentesítését. A kommunista tömb felbomlása után létrejött államok­ra ez általában igaz is. De például a gyarmati sorból kilépő államok gyakran megelé­gedtek azzal, hogy átvegyék a gyarmatosító hatalmak által kijelölt adminisztratív ha­tárokat, azaz ezekben az esetekben az állam létrejötte megelőzte a nemzet létrejöttét, vagyis a nemzettudat kialakulási folyamata még nem fejeződött be, ha egyáltalán az afrikai kontinensre jellemző nyelvi és törzsi sokféleség keretei között be tud valaha fe­jeződni. Az államok számának növekedése természetesen bonyolultabbá teszi a geopolitikai elem­zéseket, hiszen a nemzetközi folyamatok megértéséhez gyakran regionális vagy lokális ér­vényességű geopolitikai mikroparadigmák létezésével kell számolni. A világ széttöredezettségének folyamata bizonyára tartós, ám a jelenség még nem ért véget. A következő évtizedekben új ázsiai, afrikai és talán még európai államok is megjelenhetnek a térképen. Afrikában a gyarmatosításból örökölt konstrukciók tovább osztódhatnak (Angola, Mozambik, Kongói Demokratikus Köztársaság, Szudán, Ruanda, Burundi stb.). Európában bizonyos mikronacionalista regionalizmusok (Skó­cia, Baszkföld, Katalónia, Belgium) elvileg elvezethetnek új államok megjelenéséhez. Ázsiában sem az Indiai Unió, sem Kína nincsenek biztonságban az efféle területi vál­tozásokkal szemben. Az államok számának növekedése tehát a XX. század fontos geopolitikai jelensége: következményei jelentősek a geopolitikai elemzés számára, például amiatt, hogy meg­nő a szereplők száma az éppen a partnerek növekvő száma miatt bekövetkezett válsá­gokban. Elgondolható-e az integratív és a dezintegratív logikák együttes hatásának a korában, hogy végül mégiscsak az államok számának növekedése vagy a nemzetállami modell győ­zelme - minden egyes identitásbeli (nemzeti, etnikai, vallási) csoport etatikus reprezentá­ciójának lehetőségére gondolva - vezet-e el a történelem végéhez? Vagy pedig azt kellene inkább gondolni, hogy az államok növekvő száma tulajdonképpen nem más, mint a világ széttörésére vagy balkanizálására irányuló, hidegen számító politikai akarat eredménye, melyet néhány nagyhatalom vezérel, hogy jobban uralhassa a világot? E kettős kérdés áll napjaink geopolitikai kérdésfeltevéseinek középpontjában. 26 Külpolitika

Next

/
Thumbnails
Contents