Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 2. szám - POLITIKAELMÉLET - Nagy Péter: Nemzetbiztonság az információs korszakban
Nagy Péter A liberális megközelítés negatívumai között elsőként azt említhetjük, hogy az inter- dependencia, illetve az egyoldalú függőség elsősorban azokkal az államokkal növekszik, amelyek éppen az információs hadviselés szempontjából jelentenek fenyegetést, s ez a megvesztegetéssel tekinthető egyenlőnek. Vajon a fejlődő országoknak arra kellene felhasználniuk a támadó információs hadviseléssel való fenyegetést, hogy gazdaságaikat ilyen módszerrel integrálják a globális világgazdaságba? A világgazdaságban a fokozódó globális interdependencia szükségszerű jelenség. A számos fejlődő országban tapasztalható instabilitás azonban arra indíthatja a fejletteket, hogy a bizonytalan gazdaságú országokkal a minimálisra csökkentsék kapcsolataikat. A fokozódó interdependencia - mint az információs hadviseléstől való elrettentés - csak akkor működik, ha a fejlett államok az egész fejlődő világot partnernek tekintik. A növekvő interdependencia csak a más nemzetállamoktól eredő fenyegetéseket csökkenti, de a terrorista szervezetek fenyegetései ellen semmiféle védelmet nem nyújt. Mivel az információs hadviselésbe a terroristák kapcsolódnak be a legkönnyebben, ezért az információs biztonság szempontjából a növekvő interdependencia meglehetősen hatástalan politikának bizonyulhat. A nemzetközi rezsimek létrehozásával kapcsolatosan problémát jelent, hogy nehéz meghatározni a tárgyalások témáit: mit kell támadó taktikának minősíteni az információs hadviselésben; vajon az államilag támogatott ipari kémkedés a nemzetközi rezsim szabályainak a megsértését vagy csak kivételt jelent? Minthogy az államok különbözőképpen értelmezik az információs hadviselést, ezek mind olyan bonyolult kérdések, melyeken el kell gondolkodni. A realista és a liberális megközelítés közötti konfliktus. A realista és a liberális megközelítésmód közötti konfliktus leginkább a nemzetközi rezsimek kérdésében figyelhető meg. Ennek lényege az, hogy míg a realisták szerint a nemzetközi intézmények irrelevánsak a világ- politikában, hiszen az államok önérdekeiket autonóm módon követik, addig a liberálisok elfogadják a rezsimeket mint a legrosszabb esetek elkerülésének a módját. Található-e a két megközelítésmód között valamilyen középút? A válasz az, hogy igen, ha a rezsimek kialakítását elsősorban az önérdek aktusaként fogjuk fel, nem pedig az együttműködésre irányuló megegyezésnek. Ebben az esetben a rezsimek kialakításával a fejlett információs technológiát alkalmazó államok a saját önérdekeit követik. Mivel a legrosszabb esetben ők veszíthetik a legtöbbet, ezért, ha tartózkodnak a legrosszabb esettől, akkor ők nyerhetik a legtöbbet. A nemzetközi rezsimet tehát tekinthetjük úgy is, hogy a posztindusztriális államok ráerőltetik önérdekeiket a nemzetközi közösségre. Keohane szerint a racionális szereplők az interdependens helyzetekben inkább a nemzetközi rezsimeket választják, mivel azok növelik a kölcsönösen előnyös megállapodások esélyét.24 Ezzel szemben azonban felvethető, hogy az államilag támogatott információs hadviselés megakadályozása érdekében létrehozott rezsimek - a fejlett államok szempontjából - az önérdek kifejezését jelentik az anarchikus nemzetközi rendszerben, ennélfogva csak a realista és a liberális megközelítésmód közös égisze alatt fogadhatók el. 90 Külpolitika
