Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 2. szám - POLITIKAELMÉLET - Nagy Péter: Nemzetbiztonság az információs korszakban
Nemzetbätonsäg az információs korszakban A rezsimek kialakításával szemben továbbá az is felvethető, hogy mindig lesznek olyan államok, amelyek nem vesznek részt bennük, s ez kedvező jogi körülményeket teremt számukra az információs hadviselés folytatására. Ha az államok - a rezsim részeként - megállapodnak egymással, hogy törvényen kívül helyezik az egyes államok területéről a más államok ellen irányuló rendszerbehatolásokat, akkor mit lehet tenni azokkal az államokkal, amelyek nem részesei a megállapodásnak? Ez az eset a következő példával szemléltethető: az Egyesült Államok honvédelmi minisztériumának rendszerébe számos behatolás történt Hollandiából, ahol a hacking a holland törvények szerint jogszerű cselekmény, azaz Hollandia biztonságos jogi környezetet nyújt a hackerek számára. Ebben az esetben az Egyesült Államok lehetőségei csupán arra korlátozódnak, hogy növelje belső biztonságát, de a fenyegetés forrását nem tudja megszüntetni. Vajon jogos-e ebben az esetben az intervenció? Ahhoz, hogy a rezsimek működjenek, az államoknak olyan törvényeket kell elfogadniuk, amelyek az államhatárokon átnyúló rendszerbehatolásokat is szankcionálják. Ez a probléma különösen 1995 júniusában éleződött ki, amikor amerikai hackerek hatoltak be francia- országi számítógépekbe. Miután meggyőződtek arról, hogy ha az Egyesült Államok területéről sértik meg Franciaország hackeringellenes törvényeit, akkor nem vonhatók felelősségre büntetőjogilag, ezért elhatározták, hogy kipróbálják, meddig lehet elmenni ebben a tevékenységben. A nemzetközi jog ezen a területen oly mértékben kidolgozatlan, hogy csekély az esélye annak, hogy a francia hatóságoknak kiadnák azokat a személyeket, akik - mondjuk - Kaliforniából hatoltak be Franciaország információs infrastruktúrájába. Ennek még csekélyebb az esélye akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a hackerek átadják a megszerzett információkat az amerikai vállalatoknak vagy a CIA-nak. Ez az eset kitűnően szemlélteti, hogy az államoknak sürgősen megoldást kell találniuk a nemzetközi kommunikáció szabályai megszegésének szankcionálására, és ennek érdekében egyezményeket kell kidolgozniuk.25 Ä hasonló esetek szaporodása meggyorsíthatja az alacsony szintű információs hadviselést szankcionáló nemzetközi rezsimek létrehozását. Az interdependenciát illetően sem a realista, sem a liberális megközelítésmód nem kínál megvalósítható javaslatokat az információs hadviseléssel való fenyegetőzés csökkentésére. A globális kapcsolatokkal átszőtt világgazdaságban az interdependencia - számos előnye miatt - nem csökkenthető. Viszont az elrettentés céljából történő növelése sem hatékony politika, mert csak néhány állam tudná ezt megtenni, ugyanakkor a fenyegetések széles körére semmi hatása nem lenne. Ezért a realistáknak az a javaslata, hogy gyengíteni kell az ellenfelek információs infrastruktúráját, tulajdonképpen a globális megállapodások megszegését jelentené, s csak a rezsim megsértésével, titokban lehetne folytatni, vagy le kell róla mondani. A különböző módszerekkel elérhető belső biztonságot nem fenyegeti majd a rezsim, mivel a támadó információs hadviselés megakadályozása céljából hoznák létre. A rendszerek biztonsága a technológiák fejlődése során a titkosítás terén elért eredmények alkalmazása következtében valószínűleg növekedni fog. A többi realista javaslat - autonóm hálózatok, stratégiai tervezés és fejlesztés a károk értékeléséhez - a liberális rezsimekben is 1998. nyár 91
