Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)

1998 / 2. szám - POLITIKAELMÉLET - Nagy Péter: Nemzetbiztonság az információs korszakban

Nagy Péter és a képességeiket. Viták folynak arról is, hogy célszerű-e létrehozni egy tárcaközi szerve­zetet, amely biztosítaná a „külföldi" és a „belföldi" információk koordinált gyűjtését és elem­zését, illetve továbbra is el kell választani egymástól a külföldi hírszerzést és a belső jog al­kalmazását. A stratégiai hírszerzéssel kapcsolatos problémát tehát az jelenti, hogy az álla­mok nem tudják, kik az ellenfeleik, melyek azok szándékai, és milyen lehetőségekkel rendel­keznek. Taktikai figyelmeztetés és csapásértékelés. A stratégiai hírszerzéssel kapcsolatos problémák­ból következik, hogy egy válság során az idő nyomása a taktikai figyelmeztetést és a táma­dás megbecsülését még rémisztőbbé teszi. Fennáll annak a veszélye, hogy egy adott helyzet­ben, illetve támadás során a vezérkarok egymásnak ellentmondó értékeléseket kapnak a különböző kormányzati és a hírszerző szervezetektől. Az információs hadviselés fegyvereit használva a támadók stratégiai műveleteket hajthatnak végre elképzelhetetlen nagy sebes­séggel, majd azonnal elhagyhatják a kiberteret. A „füstölgő fegyvereket" lehetetlen megta­lálni, különösen a súlyos válságok során, amikor kevés az idő a hagyományos igazságszol­gáltatási vizsgálódások elvégzésére. A hadviselés jellegzetessége a kábertérben alapvetően új problémákat jelent. így például megkülönböztethetetlenné válnak a „támadások" és az olyan események, mint a véletlenek, a rendszerhibák, illetve a képzett hackerek tevékenysége. En­nek következtében az államok nem tudhatják, hogy ki a támadó fél, mikor van szó táma­dásról, és az milyen eszközökkel folyik. Koalíciók létrehozása és fenntartása. A külföldi államokkal létrehozandó koalíciók megszer­vezése ellehetetlenülhet, hiszen a potenciális szövetségesek, a jövőbeli koalíciókban részt vevő államok információs infrastruktúrája is sebezhető az információs támadások révén. Számos más tényező csak tovább bonyolítja a helyzetet: először is, a szóba jöhető szövetsé­ges, illetve baráti államoknak is megbízható stratégiai hírszerzési rendszert kell működtet­niük, valamint taktikai figyelmeztető és a támadások megbecsülését lehetővé tevő kapacitá­sokat fenntartaniuk. Komoly információs konfliktus bekövetkezése esetén nehézzé válhat a koalíció fenntartása, problémák jelentkezhetnek a koalíció terveinek végrehajtásában, vala­mely partner „gyenge láncszemének bizonyulhat az információs hadviselés okozta sebez­hetőségének tulajdoníthatóan; másodszor, sok országnak sebezhetőek a kulcsfontosságú gazdasági ágazatok - távközlés, energetika, közlekedés és szállítás, pénzügyek - amelyeket az ellenség megtámadhat, hogy megakadályozza a koalícióban való részvételüket, illetve kikényszerítse az abból való kilépésüket. Ez a probléma különösen akkor akut, amikor a szó­ban forgó ország még éppen csak elkezdte alkalmazni az információs technológiákat, ami­kor figyelmét inkább a megszerzésükre, nem pedig a nemzetbiztonságra fordítja. így például a celluláris telefonok terjedő használata a fejlődő országokban lehetővé teszi a telefonon tör­ténő kommunikáció destabilizálását - az azonosító számok eltulajdonítása révén - ezekben az államokban. Azok az ágazatok pedig, amelyekben még csak megindult az információs technológia alkalmazása - az energiatermelés, a pénzügyek - szintén a fenyegetés célpont­jaivá válhatnak, ami alááshatja az ország koalíciós részvételét. Ezzel szemben a reménybeli 84 Külpolitika

Next

/
Thumbnails
Contents