Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 2. szám - POLITIKAELMÉLET - Nagy Péter: Nemzetbiztonság az információs korszakban
Nemzetbiztonság az injomuíciós korszakban vezetek arra használhatják fel az Internetet, hogy politikai támogatást szerezzenek a maguk számára, mint ahogy ezt a zapatista felkelők tették a mexikói Chiapasban. Az okla- homai szövetségi épület felrobbantását követően a paramilitáris szervezetek az Internetet használták fel a helyi intézmények dezinformációkkal való elárasztására. A multimédia - a fejlett videotechnika - eszközeivel az eseményekkel kapcsolatos tények manipulálhatók és széles körben terjeszthetők. Ezek a technikák a szereplők széles köre számára lehetővé teszik, hogy kifinomultan kezeljék a percepciókat, illetve a közérdekű diplomáciai kampányokat, melyek célja a kormányzati akciók belpolitikai támogatásának aláásása. Ezeknek a kampányoknak az a következménye, hogy a politikai döntéshozók és a közvélemény sohasem tudhatja, hogy mi a valóság. A politikai akciócsoportok és nem kormányzati szervezetek képesek lesznek arra, hogy az Internetet használják fel a kormányok ellen, különösen abban az esetben, ha a bizonytalan kimenetelű belpolitikai viták esetén katonai erő bevetését határozzák el. Ennek következtében csökkenhet az ellenséges politikai akciókkal szembeni belpolitikai támogatás megszerzésének és fenntartásának a lehetősége. Ezért a kormányoknak a közvélemény befolyásolására irányuló kampányuk során az Interneten folytatandó kampányukat is meg kell tervezniük. Stratégiai hírszerzés. A hagyományos hírszerzési közösségek nehézségekkel találják magukat szemben, ha aktuális és megbízható hírszerzési adatokat akarnak szolgáltatni a kormányzat számára az információs hadviselés fenyegetéseivel kapcsolatban, ugyanis az adatelemzési módszerek csak korlátozottan alkalmazhatók a stratégiai információs hadviselés körülményei között. Nehéz azonosítani az adatgyűjteményeket, a hírszerzési források elhelyezkedését, hiszen a fenyegetések jellege gyorsan változik. Elavulttá válik az a klasszikus geostratégiai megközelítésmód, amely bizonyos nemzetállamokra mint „fenyegetések"-re összpontosította a figyelmet. A nem kormányzati szervezetek, a transznacionális vállalatok és egyéb, nem állami szereplők is a hírszerzés célpontjaivá válnak. Valamely fenyegetés súlya és majdani jelentősége attól függ, hogy a potenciális kibertéri támadó fél milyen képességekkel rendelkezik, mik a szándékai, és milyen a célpont sebezhetősége. A potenciális támadó valódi képességeit elhomályosíthatja a távközlés, a hardverek, a szoftverek és a védekező technikák dinamikus jellege. A hírszerzőknek rendkívül nehéz lesz viszonylag stabil listát vezetni a potenciális veszélyekről. A globális környezet - a kétpólusú világgal ellentétben - jóval dinamikusabb multipoláris világgá alakult át. Az államoknak egy sor nagy- és közép- hatalommal, eddig még semmilyen szerepet nem játszó országgal kell majd együttműködni, illetve versenyezni. A geostratégiai és a gazdasági körülményektől függően a hagyományos szövetségesek gazdasági versenytársként léphetnek fel. Bonyolulttá válik a versengő politikai célok közötti választás, különösen akkor, ha a nacionalista ambíciók ellentétbe kerülnek a stratégiai érdekekkel. Ugyanakkor azzal a lehetőséggel is számolni kell, hogy a kisebb államok, a multinacionális társaságok készek lesznek a nagyobb és erősebb államok stratégiai érdekeivel szembefordulni. Mivel eddig még nem teljesen érthető a sebezhetőség és a célinformációk köre, ezért bonyolult meghatározni a potenciális ellenfeleket, a szándékaikat 1998. nyár 83
