Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 2. szám - POLITIKAELMÉLET - Nagy Péter: Nemzetbiztonság az információs korszakban
Nagy Péter az állam jut stratégiai előnyökhöz, amely elsőként rombolja le ellenfele információs infrastruktúráját. Támadó jelleg. Az információs technológia és a számítógépes rendszerek természetüknél fogva sérülékenyek, ennélfogva a fenyegetéssel szembeni védelmi intézkedések mindig is bonyolultak és költségesek lesznek. A védelem tökéletesítése a biztonsági dilemmát is érinti, hiszen az információs hadviseléssel szembeni sebezhetőség csökkenése fokozza a támadó jellegű információs hadviselés vonzerejét. A fejlett államok között a kormányok által támogatott információs hadviselés kirobbantásával szemben azonban elrettentő eszközök is léteznek, melyek arra késztetik az államokat, hogy inkább a védekezés kérdéseivel foglalkozzanak. A defenzív védelem által képviselt biztonsági dilemma22 semlegesítéséhez az államok megoszthatják egymással védekező technológiájukat, hogy biztosítsák a defenzív egyensúly fenntartását. Ennek kettős a célja: az államok közötti relatív erőegyensúly fennmarad; az államok, illetve a terroristák részéről csökkennek a fenyegetések. Jóllehet az államok fenntarthatnak támadó jellegű eszközöket, a biztonságot a fenyegetés természetének legjobban megfelelő védekező képességek kifejlesztésével tartják fenn. A hagyományos határok elmosódnak. A globális - és a nemzeti - információs infrastruktúra egyik leglényegesebb jellegzetessége az, hogy eltűnnek a világos földrajzi, adminisztratív, joghatósági határok, de még a hagyományos nemzetbiztonság fogalmával kapcsolatos fogalmi határok is. így például a szuverén államokat meghatározó határok növekvő mértékben veszítenek jelentőségükből. A nemzetállamok elveszítik az ellenőrzést a globális pénzügyi és monetáris piacokon, a nemzeti információs infrastruktúra és a globális kibertér összekapcsolódása szükségszerűen csökkenti a nemzeti szuverenitást. A növekvő interakciók következtében bonyolultabb megkülönböztetni a köz- és a magánérdekeket, a katonai és a kereskedelmi, a stratégiai és a taktikai, a háborús és a bűnöző típusú viselkedést. A lehetséges ellenfeleket, a fegyvereket és a stratégiákat illetően egyre bonyolultabb megkülönböztetni a külföldi és a belföldi szereplők fenyegetését és akcióit. Nem ismeretes, hogy ki támadott meg és kit, illetve hogy a támadásért ki a felelős. Ez egyfelől megnehezíti a belső és a külső jog alkalmazását, másfelől a nemzetbiztonsági és a hírszerzési hivatalok tevékenységét. A világos különbség az államellenes cselekmények között ugyancsak elhomályosul, azok a bűnözéstől kezdve egészen a hadviselésig terjedhetnek. Erre való tekintettel, az egyes államok stratégiai érdekeivel szembehelyezkedő államok lemondhatnak a hagyományos katonai és terrorista akciókról, és ehelyett egyéneket és transznacionális bűnözőket fogadhatnak fel „stratégiai szintű bűnözési műveletek" elvégzésére, aminek következtében nehéz megállapítani, hogy „ki adott parancsot". Percepciómanagement. A kibertér fejlődésével, a költségek csökkenésével, a nemzeti szuverenitás határainak elhomályosulásával lehetővé válik, hogy a hozzáértő állami és nem állami szereplők manipulálják a percepciók szempontjából kulcsfontosságú információkat. A közvélemény percepciója szempontjából kulcsfontosságú információk manipulálási lehetőségei növekednek. így például, a politikai akciócsoportok és más nem kormányzati szer82 Külpolitika
