Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 2. szám - POLITIKAELMÉLET - Nagy Péter: Nemzetbiztonság az információs korszakban
Nemzetbiztonság az információs korszakban nek feltárása sok energiát és információt igényel. A szereplők - az áldozat és a támadó - láthatatlanok egymás számára. Az alacsonyabb szintű információs hadviseléshez szükséges előkészítő munka a célállam határain kívül is elvégezhető. Az információs hadviselés egyes formái szükségessé tehetik a nemzeti határok megsértését is, ezért azoknak az államoknak nagyobbak a lehetőségei, amelyek állampolgárai könnyebben jutnak belépési vízumhoz, illetve kevésbé szigorú bevándorlási szabályozások vonatkoznak rájuk. Minimális emberi veszteségek. Az országok abból a célból is kezdeményezhetnek információs hadviselést, hogy minimizálják a célállam emberi veszteségeit. Ez azért lehet vonzó cél, mert a gépek elleni háborút tiltó globális tabuk nincsenek. Mivel az információs hadviselés kevés emberi veszteséget és fizikai kárt okoz, ezért a célállam lakossága valószínűleg nem fogja elítélni azt. A lakosság ténylegesen még nem is érzékeli, hogy az információs hadviselés már javában folyik, csak akkor döbben rá, hogy miről is van szó, amikor már túlságosan késő, de még ekkor is csak kevesek értik meg, hogy tulajdonképpen milyen módszerekkel is folyik. Ennélfogva nem valószínű, hogy az információs hadviselést antihumánus módszernek tekintenék, inkább úgy értékelnék, hogy csak más eszközökkel folytatják a diplomáciát. Kevés okunk van azt feltételezni, hogy az információs hadviselés az agresszor országának politikai károkat fog okozni. Miután az egyik állam nyíltan - tehát nem névtelenségbe burkolózva - megkezdte a másik ellen az információs hadviselést, ennek politikai következményei a hagyományos háborúskodáséhoz hasonlíthatnak, ugyanis egyes államok stratégiai szövetségeket alakítanak, míg mások semlegesek maradnak, jóllehet nem valószínű, hogy a semleges államok elkerülhetik a nagy intenzitású globális információs hadviselés világgazdasági következményeit. A nyíltan megindított információs hadviselés esetén az áldozatállam valószínűleg megtorló csapásokkal fog válaszolni, a félelem a megtorlástól vagy az eszkalálódástól viszont elrettentő erővel fog hatni magának a hadviselésnek a megkezdésére. Az első csapás előnye semlegesítheti a megtorlással szembeni félelmeket, s csak az áldozatállamtól függ annak eldöntése, hogy beveti-e a hagyományos katonai erőit. Az első csapás előnyei. Az első csapásnak nagy a jelentősége, de csak akkor, ha a cél - a korlátlan rombolás és a hagyományos válaszlépés megakadályozása - érdekében még a névtelenséget is felhasználják. Az államok lerombolhatják ellenfelük információs infrastruktúráját és ezzel azt a képességét is, hogy csupán az információs hadviselés technikáit alkalmazza válaszlépésként. Az államok névtelenül is mérhetnek első csapást, ezzel meghatározatlan ideig késleltethetik a visszacsapást. Az első csapás révén elérhető előny tovább bonyolítja a szálakat, mivel biztonsági dilemmát okoz, amely szerint azok az országok fogják a legtöbb kárt elszenvedni, amelyek a leginkább korlátozzák magukat. Az első csapás csökkentheti az ellenfél válaszlépésének a valószínűségét, sőt meg is akadályozhatja azt. A stratégiai előnyei azt jelentik, hogy az államok mindig a „ravaszon" fogják tartani az ujjúkat. Az anarchikus nemzetközi rendszerben az ellenségeskedések és konfliktusok gyorsan információs hadviseléssé fokozódhatnak, hogy a felek ezzel is stratégiai előnyre tegyenek szert egymással szemben. Ha a hagyományos katonai konfliktus elkerülhetetlen, akkor az 1998. nyár 81
