Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 2. szám - POLITIKAELMÉLET - Nagy Péter: Nemzetbiztonság az információs korszakban
Nentzdbizlonság az injbrmádós korszakban nak érdekében, hogy a stratégiailag még azelőtt legyőzzék, mielőtt a haderejét bevethetné. Az információs hadviselés célpontjai ily módon azok, akik a békéről és háborúról döntenek, illetve katonai szempontból azok a személyek, akik a hadászati és harcászati kérdésekben a kulcsfontosságú döntéseket meghozzák. Stratégiai szinten az államok arra törekednek, hogy megszerezzék az információkat, hasznosítsák és megvédjék azokat. A hasznosítás történhet gazdasági, politikai, diplomáciai, kulturális és katonai területen. Az információs hadviselés az ellenfél információit és információs funkcióit17 veszi célba - miközben a sajátjait védelmezi - azzal a szándékkal, hogy korlátozza az ellenfél akaratát és harci képességét, ily módon az információs támadás független az alkalmazott eszközöktől, tehát nem cél, hanem eszköz. Ebben az értelemben egy telefonközpont lebombázása információs hadviselés csakúgy, mint a szoftvervírusokkal való tönkretétele. Az információs támadás lerombolja az információkat, megváltoztatja az adatokat és az eljárásokat, de nem változtatja meg a fizikai hordozót, a támadás után az információs funkció eredeti állapota nem ismerhető fel, de megelőző biztonsági intézkedések révén - helyreállítható. A stratégiai információs hadviselés kezdeményezői, eszközei és célpontjai Mennél inkább függ egy állam a politikai döntéshozatalához szükséges információs rendszerektől, annál inkább sebezhetőbb ezeknek a rendszereknek a rosszindulatú manipulálásával szemben. A szoftvervírusok csak a szoftvert használóknak, a rádióelektronikai harc csak a rádióelektronikai eszközöket alkalmazóknak ártanak. Bár ez azt sugallja, hogy az információs hadviselés leginkább a posztindusztriális társadalmakat és csoportokat érinti, ennek ellenkezője is igaz lehet, legalább két ok miatt: először is, a preindusztriális, illetve agrártársadalmak episztemológiai rendszerei is sebezhetők. Minthogy az ellenfél teljes tudás- és hiedelmi rendszere ellen indítható, ezért még a preindusztriális, az agrár és a primitív társadalmak is gyengék voltak az információs támadásokkal szemben; másodszor, az ipari társadalmak kommunikációs infrastruktúrájukat a fejlettebb posztindusztriális államokból szerzik be. A társadalmak mindig is sebezhetők az információs hadviseléssel szemben, a különbség csak az, hogy milyen mértékben. Az 1857-58-as indiai szipojfelkelés a komplexitás jó példáját nyújtja. A jelentések szerint a felkelést az a szóbeszéd váltotta ki, hogy a britek a fegyvereik csövét állítólag disznózsírral vonják be, amely állattal a hindu és a muzulmán szipojoknak (indiai bennszülöttek a brit hadseregben) tilos volt érintkezniük. Jóllehet a hír nem volt igaz, nevezetesen hogy a britek ennek az állatnak a zsírjával kezelték volna a fegyverzetüket - ennek a ténynek a tudományos ellenőrzése biztos tudást eredményezett volna a szipojok azonban mégis igaznak tekintették a híreszteléseket, számukra a hiedelem sokkal meggyőzőbb volt, mint a biztos tudás. Ily módon viselkedésüket a hiedelem, nem pedig a tudás befolyásolta, ami végső so1998. nyár 73
