Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 2. szám - POLITIKAELMÉLET - Nagy Péter: Nemzetbiztonság az információs korszakban
Nemzdbttonság az információs korszakban használatának a tilalma vagy lerombolása túlmegy a katonai célokon, mivel annak következtében az egész polgári lakosság cselekvőképtelenné válik. Az amerikai légügyi minisztérium meghatározása szerint az információs hadviselés a háborús cselekmények teljes körét lefedi, s ennek megfelelően információs hadviselés egyrészt bármely arra irányuló cselekmény, hogy az ellenség információit és azok rendszereit hasznosítsák, destabilizálják, lerombolják; másrészt a támadó - vagy a védekező - állam önnön védelmének a biztosítását is jelenti ezekkel a cselekményekkel szemben.14 Ez megegyezik a C3I-ért15 felelős védelmi miniszterhelyettes hivatala által adott meghatározással, s ennek megfelelően az információs hadviselés csak a cselekedetek jellegétől, nem pedig azoktól az eszközöktől függ, amelyekkel megvalósították azokat. Ily módon ebben az értelemben egy számítógépközpont hagyományos bombázása információs hadviselést jelent, de Schwartau16 és mások szerinti értelemben azonban nem. A stratégiai információs hadviselés fogalmának meghatározása tehát mindenképpen bonyolult, mi magunk azt a meghatározást fogadjuk el, amely szerint: olyan konfliktus, amelyben az államok, illetve a nem állami szereplők a kiberteret használják fel arra, hogy befolyásolják a stratégiai katonai műveleteket, és károkat okozzanak a nemzeti információs infrastruktúrában, azaz, az információk, az információs folyamatok, az információs rendszerek és a számítógépes hálózatok elleni támadást jelent, amely révén kompromittálják, megváltoztatják, megrongálják, megsemmisítik az információkat, és/vagy késleltetik, megzavarják, megtévesztik és megrongálják az információfeldolgozást, és ellehetetlenítik a döntéshozatalt mind békeidőben, mind a katonai konfliktusok során. A stratégiai információs hadviselés - amely nem más, mint a jelenleg kialakuló információs hadviselés és a hidegháború utáni „stratégiai hadviselés" fogalmai tartalmának a metszete - rendszerkörnyezetét a 2. ábrán szemléltetjük. A globális információs infrastruktúra és annak kultúrája túlnyomó részben kizárólag a katonai területen kívül fejlődött, bár közismert az amerikai hadügyminisztérium Arpanet rendszerének szerepe az Internet fejlődésében. A kibertér jellegzetességei természetüknél fogva kínálnak új lehetőségeket az információs hadviselésre. Ezzel párhuzamosan és ebben az összefüggésben változtak a nemzetközi kapcsolatok is, és módosult a háború clausewitzi felfogása, amely szerint a totális háborúban a támadásnak az ellenség egész területe, minden java és valamennyi polgára ellen kell irányulnia. A posztindusztriális államok számára új stratégiai érdekek kerülnek az előtérbe, melyek új stratégiai dilemmák megoldását igénylik, új és régi stratégiai célpontok keverednek egymással, amelyek ellen felhasználható az információs technológia, beleértve az új, illetve a régi típusú stratégiai erő alkalmazásával való fenyegetést is. Teljesen nyilvánvaló, hogy ez a fajta stratégiai hadviselés fejlődése kiterjed a kibertérből kiinduló fenyegetések és sebezhetőségi pontok kezelésére is, ezért mindenképpen helytálló „stratégiai információs hadviselésének nevezni ezt a jelenséget. 1998. nyár 71
