Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 2. szám - POLITIKAELMÉLET - Nagy Péter: Nemzetbiztonság az információs korszakban
Nagy Péter tégiai értéke van, mint korábban bármikor a történelemben, ezért ezeknek a társadalmaknak a nemzetbiztonságára ma sokkal nagyobb fenyegetést jelent az információs hadviselés, mint az ipari társadalmak korában, s egyre inkább az államközi konfliktusok módszerévé válik. A múltban egy ipari ország legyőzéséhez le kellett rombolni a katonai infrastruktúráját, a gazdasági erőforrásait és a totális háború folytatását lehetővé tevő hadiiparát. Az információs társadalom meghódításához a haderejét, a háborús kapacitásait - amelyek ipari és információs célpontok egyaránt lehetnek -, valamint a politikai döntéshozatalt támogató információit és információs rendszereit kell legyőzni. A tudományos és a szakmai közösségek eltérően határozzák meg az információs hadviselést, gyakran különböző fogalmakkal jelölik ugyanazt a jelenséget: infoháború7, információs műveletek, hálózati háború8, vezetési és irányítási ellenháború, a harmadik hullám hadviselése, tudásháború, kiberháború.9 Az információalapú hadviselés fogalmát arra is használják, hogy jelezzék a konfliktusok egy új fajtáját: az információalapú hadviselés olyan fegyveres konfliktus, amelyben a részt vevő felek az információk hasznosítására és kezelésére összpontosítják a figyelmet abból a célból, hogy döntő katonai előnyökhöz jussanak, s ebből a szempontból lényegtelen, hogy az információk milyen formátumúak, illetve a döntés- hozatal melyik szintjén hasznosíthatók. A hadviselés - jellegét tekintve - mind támadó, mind védekező lehet, s kiterjedhet egyrészt azokra az intézkedésekre, amelyek az ellenfél számára megtiltják az információk hasznosítását, másrészt azokra, amelyek a szövetséges államok információs vagyonának integritását, elérhetőségét és interoperabilitását biztosítják.10 A szakértők megkülönböztetik az információs korszak háborúját11 és az információs hadviselést. Az előző eszközként használja fel az információs technológiát arra, hogy biztosítsa a harci műveletek hatékonyságát, míg az utóbbi hatásos fegyvernek és hasznos célpontnak tekinti az információkat. Schwartau szerint az információs hadviselés olyan „konfliktus, amelyben az információk stratégiai értékkel bírnak, ezért a megszerzésük vagy a megsemmisítésük megéri a ráfordításokat".12 A stratégiai információs hadviselés az iparágak, a politikai befolyási szférák, a globális gazdasági erőforrások, illetve az államok, államcsoportok, valamint a nem állami szereplők ellen indítható. A hadviselés során a technológiát használják fel a technológia ellen: megszerzik a titkokat; az információkat a birtokosaik ellen fordítják; az ellenfelet tilalommal sújtják a saját információs technológiájának és rendszereinek használatát illetően. A Computer Security Institute meghatározása szerint az információs hadviselés nem azonos a „számítógépes bűnözés"-sel, mert ez utóbbi az egyik fél - a személyek, az intézmények, a kormányok - agresszív cselekményét jelenti a másikkal szemben a világgazdaságban, illetve a politikai arénában játszott hegemón szerepért vívott folytonos küzdelemben.13 Az információs hadviselés az információk „gyűjtésétől" is különbözik, mert az előbbi a számítógépes műveletek összeomlását és az információs vagyon megsemmisülését okozza, míg az utóbbin általában a titkos információk megszerzését értik. Nyilvánvaló, hogy a média 70 Külpolitika
