Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 2. szám - POLITIKAELMÉLET - Nagy Péter: Nemzetbiztonság az információs korszakban
Nemzábktonság az információs korszakban Az információs forradalom hatása a nemzetbiztonságra Az információs technológia lerombolta az időt és a távolságot. Nem igazolta az orwelli látomást a Nagy Testvérről, aki szemmel tartja a polgárokat, ennek éppen az ellenkezője tapasztalható, a polgárok kísérik figyelemmel a Nagy Testvért. A szabadság vírusai - amelyek ellen nincsenek antitestek - az elektronikus hálózatokon keresztül szabadon áramlanak a föld mind a négy sarka felé. Amikor Johannes Gutenberg 1440 körül feltalálta a mozgatható nyomdabetűkkel történő nyomdai eljárást - vagyis a könyvnyomtatást -, és amikor az 1970-es években az Intel kifejlesztette az integrált áramkört, akkor az ismeretek és a tudás lejegyzésének, tárolásának, hozzáférésének és tanulmányozásának módjában olyan ugrásszerű haladás történt, amely mindent felforgatott. A szerzetesek kézzel másolták és féltékenyen őrizték a kódexeket, tisztában voltak azzal, hogy a tudás hatalom, ezért a könyveket néha még oda is láncolták a polcokhoz. Egy XII. századi kódexben a következő bejegyzést találták: „Ez a könyv a Robert's Bridge-i Szent Mária-kolostoré, aki ezt tőle ellopja, vagy megcsonkítja, az legyen örökké átkozott. Ámen." Gutenberg megtörte a szerzetesek tudásmonopóliumát. Napjainkban a kutatók - bárhol is legyenek a világon - számítógép és modem segítségével hozzáférhetnek a Kongresszusi Könyvtár, a Francia Könyvtár vagy akár a Brit Könyvtár valamennyi adatbázisához. A Gutenberg és az Intel által elindított folyamatok kétségtelenül paradigmaváltást okoztak. Az ipari forradalom után létrejött üj rend három pillérében - a nemzeti szuverenitás, a nemzetgazdaság és a katonai erő terén - az információs forradalom elavulttá tette a régi hierarchiákat, és az egyének hatalmát növelte meg. Amikor Woodrow Wilson amerikai elnök Párizsba indult, hogy részt vegyen az első világháborút lezáró versailles-i béketárgyalásokon, még arra utasíthatta postaügyi miniszterét, hogy valamennyi Európából érkező táviratot ellenőrizzen, és cenzúrázza az onnan érkező híreket. Napjainkban az információk nemzeti határokon átnyúló áramlását sem az egyének, sem az államok nem tudják megakadályozni. Az öbölháborúban az iraki vezetés váratlanul békejavaslattal állt elő, amelyet azonban Washingtonban megtévesztésként értékeltek. Bush elnöknek mind a 26 koalíciós partner tudomására kellett hoznia, hogy az ajánlat nem más, mint megtévesztés. A washingtoni elutasítás nyilvánosságra hozatalára a leggyorsabban és a leghatékonyabban a CNN-t lehetett felhasználni, mivel a világ valamennyi országában a valós időben kísérik figyelemmel az adásait. Az iraki javaslatok közzététele után 20 perccel Marlin Fitzwater, a Fehér Ház akkori sajtószóvivője odaállt a tévé kamerája elé, és mind a 26 országot - valamint az egész világot - egyszerre tájékoztatta arról, hogy „a háború folytatódik". A példa azért nagyon tanulságos, mert a washingtoni döntéshozók a külpolitikai elitet és a kormányok közötti diplomáciai-kommunikációs csatornákat egyszerűen figyelmen kívül hagyták. Az amerikai külügyminisztériumban nem fogalmaztak aprólékos jegyzéket, a külügyminiszter nem írta alá azt, s egy amerikai nagykövet sem kereste fel a fogadó ország külügyminiszterét, hogy átadja neki a diplomáciai jegyzéket. Az Egyesült Államok ezt a létfontosságú diplomáciai 1998. nyár 65
