Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 2. szám - FRANCIA KÜLPOLITIKA - Győri Enikő: A francia törvényhozás és az európai integráció
Győri Enikő Ez mindenképp a francia alsóházi álláspont módosulását mutatja. Séguin nemzetgyűlési elnöksége (1993-1997) idején kezdeményezte, erősítsék meg európai ügyekben a nemzeti parlamenteket, hozzanak létre belőlük egy a döntéshozatalban is szerepet játszó második kamarát, úgynevezett európai felsőházat. Ezzel a delegáció akkori elnöke, Pandraud sem értett egyet, s a COSAC összes többi nemzeti delegációjánál is elutasításba ütközött. A szenátus azonban azóta is jelentősebb szerepet szánna a mostaninál a COSAC-nak. Genton elnök (aki a felsőházi delegáció megalakulása óta betölti annak elnöki posztját) folyamatosan próbálkozik minden ülésen a fórum kompetenciájának kiszélesítésével. 1997 decemberében levélben fordult az akkor soros elnök, Luxemburg parlamentjéhez, s indítványozta a COSAC szabályzatának megváltoztatását. Ennek lényege az lenne, hogy vezessék be a szavazást a fórumon. Felvetését azzal indokolta, hogy ezáltal lehetne csak érvényt szerezni a amszterdami szerződésben foglaltaknak, azaz csak így lehetne megerősíteni a fórumot. Arról az elképzelésről, hogy hozzanak létre egy európai felsőházat, már lemondtak. A francia szenátorok tisztában vannak azzal, hogy gondolataikkal egyedül vannak, s a többi nemzeti parlament nem kívánja döntéshozó testületté alakítani a COSAC-ot, de ez nem rettenti el őket attól, hogy újabb és újabb, a fórumba több életet lehelni kívánó kezdeményezésekkel álljanak elő. 6. A francia modell hatékonysága A parlament szerephez juttatása integrációs ügyekben jelentős mértékben befolyásolhatja a brüsszeli döntéshozatalt. Tételezzük fel, hogy Franciaország képviselője egy kérdésben egyedül marad véleményével a tanácsban. Ekkor, ha van támogató parlamenti konklúzió a témában, az segítheti a kormányt, hisz jó hivatkozási alap. Ha azonban a törvényhozás is eltérő álláspontra helyezkedett, akkor ellehetetleníti, szinte védhetetlenné teszi a francia különvéleményt. Az 1992-es alkotmánymódosítás óta, tehát amióta a parlamentnek joga van ahhoz, hogy határozatot hozzon az EK-jogszabálytervezetekkel kapcsolatban, még egyszer sem fordult elő, hogy a kormány más irányvonalat követett volna Brüsszelben, mint amit a parlament rögzített. Ez annak ellenére történt így, hogy a parlamenti határozatoknak nincs kötelező ereje. A kötelező erő ellentétes lenne a francia parlamenti hagyományokkal, az Ötödik Köztársaság szellemével. Az alkotmánytanács állásfoglalása szerint a parlamenti határozatokat egyszerű véleményként kell felfogni, melyeknek nincs ugyan jogilag kötelező erejük, de politikai hatást fejtenek ki a kormány nézeteire.28 A két ház európai ügyi delegációi hatékony munkavégzésének alapja a pontos dokumentáció, a beérkező információ késedelem nélküli rendszerezése, a történések pontos vezetése. Ehhez elengedhetetlen a biztos informatikai háttér. Megfontolandó, hogy a törvényi kötelezettség keretében történő tájékoztatást különválasszuk az egyéb fajta háttéranyagok feldolgozásától. 60 Külpolitika