Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 2. szám - FRANCIA KÜLPOLITIKA - Szemlér Tamás: Franciaország Európa-politikája az ezredfordulón
Szemlér Tamás világgazdasági szerepének erősítését célzó törekvésekkel. Ez a francia „küldetéstudat" egyre inkább közelít a realitások talajához. 2. Franciaország viszonya Közép- és Kelet-Európa országaihoz Franciaország a huszadik században meglehetősen ellentmondásos viszonyban állt a közép- és kelet-európai térség országaival.9 A franciák jelentős befolyásra kívántak szert tenni a térségben - nem utolsósorban a német befolyás ellensúlyozására -, a francia külpolitika azonban összességében nem volt sikeres a térségben, az aktív közreműködésével létrejött versailles-i békerendszer - benne a trianoni szerződéssel - a térségben azóta is jelen lévő feszültségek egyik fő forrása. A második világháború után a két nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok meghatározó szerepe eleve kizárta az újabb hangsúlyos francia fellépés lehetőségét, a szovjet-francia viszony megromlása pedig beárnyékolta a franciáknak a térség többi országával fenntartott kapcsolatait is, kivéve talán a sorból már akkor is „kilógó" Jugoszláviát. A hatvanas évek enyhülést hoztak a francia-szovjet viszonyban, ami jelentkezett a Varsói Szerződés többi tagállamával fenntartott kapcsolatok valamelyes normalizálásában is. A hetvenes években e kapcsolatok közül a francia külpolitika a történelmi hagyományokon nyugvó francia-lengyel, illetve francia-román kapcsolatok területén ért el jelentős előrehaladást. A nyolcvanas évek francia külpolitikája azonban e téren is ellentmondásos: az 1981-es lengyelországi katonai hatalomátvételt követően Franciaország a Varsóval fenntartott kapcsolatokat a minimálisra csökkentette, miközben a Ceau§escu-rezsimet gyakorlatilag egészen annak bukásáig támogatta. Ez a magatartás Magyarországon és Lengyelországban érthetően nemtetszést váltott ki. 1989-ben a nemzetközi politikában új időszámítás kezdődött, s ezt Franciaország is igyekezett kihasználni. A PHARE-program, csakúgy mint az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) létrejötte elsősorban Franciaország kezdeményezésének tulajdonítható. A francia külpolitika nagy súlyt helyezett a biztonságpolitikai kérdésekre, azonban a közép- és kelet-európai országok vezetői Párizs értésére adták, hogy e téren nem képzelhető el megnyugtató megoldás az Amerikai Egyesült Államok szerepvállalása nélkül.10 Ezt szomorú módon bizonyította a délszláv válság, amely ismét rámutatott a francia külpolitika elvi következetlenségére és gyakorlati eredménytelenségére. A kilencvenes években Párizs mindazonáltal igyekezett hangsúlyozni, hogy mennyire fontos számára a jó kapcsolatok kialakítása a közép- és kelet-európai országokkal. A hagyományos történelmi szempont - Németország ellensúlyozása e térségben - mellett a rendszer- váltás után a jelenlétet a nem kevésbé fontos gazdasági indokok is motiválták. A gazdasági kapcsolatok a kilencvenes évek közepén több országban - köztük a hagyományosan nem frankofil Magyarországon - biztató fejlődésnek indultak. A francia politika egyes megnyilatkozásai (mint amilyenek Chirac elnök gesztus értékű nyilatkozatai 1996 végén, illetve 1997 32 Külpolitika
