Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 2. szám - FRANCIA KÜLPOLITIKA - Boniface, Pascal: Franciaország, Európa stratégiai függetlensége és a NATO
Franciaország, Európa stratégiai függetlensége és a NATO Pascal Boniface F ranciaországban 1995 decemberében jelentették be, hogy az ország ismét fokozatosan reintegrálódni kíván a NATO-ba. 1997 nyarára ez a politika már a múlté lett. Az okok részben az időközben lezajlott parlamenti választások kimenetelére, részben arra vezethetők vissza, hogy Franciaország akkori politikai prioritása, a NATO európaizálása ügyében nem sikerült semmilyen érdemi előrelépést felmutatni. Még a legodaadóbb támogatók is kénytelenek voltak elismerni, hogy Franciaország ezen a téren egyetlen jelentős „csatát" sem nyert meg. Ha ezt a szempontot vesszük figyelembe, megállapíthatjuk, hogy a köz- társasági elnöknek a kormányváltozás segítségére volt annak a folyamatnak a megállításában, amelynek szerény eredményei jóval a várakozások alat't maradtak. Most mindazok beigazolódva látták aggodalmaikat, akik 1995 decembere óta óva intettek a „rapprochement" túl nyílt politikájának hiábavalóságától és terméketlenségétől. Ma a reintegrálódás támogatói és ellenzői egyaránt beismerik, hogy nem történt csoda, és a NATO továbbra is egyedül az amerikaiak által vezetett szervezet maradt. Mindazonáltal az, hogy kinek volt igaza és kinek nem, irreleváns, ha figyelembe vesszük, hogy a reintegrációs politika, annak ellenére, hogy nem folytatódott, mindmáig ható, érezhető következményekkel járt. Az 1995 decemberében meghirdetett politikával élesen szemben álló új kormány hivatalba lépése nem jelentette azonban a bejelentés előtti állapothoz való visszatérést. A helyzet megváltozott, és az 1995 decembere és 1997 júliusa között folytatott politika, annak ellenére, hogy vége szakadt, továbbra is a változásokra ható tényező maradt. Ha abból indulunk ki, hogy az európai stratégiai függetlenség elérése politikai prioritás volt, akkor azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a helyzet lényegesen romlott. Mindezek után majd meglátjuk, hogy a jelenlegi elrontott helyzet folytatódik-e, avagy csak egy átmeneti állapotról van szó - ebben az esetben a kérdés az, hogy miként lobbantható újra lángra a tűz. Egy átfogó, de irreális terv Az alaposan átgondolt 1995. decemberi döntés Chirac elnök „stratégiai forradalmá"-nak egyik fénypontja volt - nem utolsósorban annak az általános meglepetésnek köszönhetően, amellyel fogadták. A döntés kettős megfigyelésen alapult Franciaország minden korábbi kísérlete, amely 1998. nyár 19
