Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 2. szám - FRANCIA KÜLPOLITIKA - Philippovich Tamás: magyarország párizsi szemmel: Közép-Európa helye a francia külpolitikában
Magyarország párizsi szemmel gat-Európában széles körben elterjedt felfogást, hogy az Európai Unió célja éppen az, hogy a térség kikeveredjen a nacionalizmusok két évszázados értelmetlen rombolásaiból és súlyos vérontásaiból, hogy meghaladja azt, amit Victor Hugo úgy nevezett: egy európaiak közötti háború, az polgárháború (U année terrible, 1848). Az Európai Unió éppen ennek meghaladására tesz kísérletet, s a globalizálódó világgazdaság miatt is az európai térségben az államok és nemzetek között egy merőben új politikai együttélési keret megteremtése a célja. Ha Magyarország 12-13 évvel a rendszerváltás után rendes tagja lehet az Európai Uniónak, az történelmileg egyáltalán nem jelent késedelmet - Spanyolország és Portugália esetében a folyamat több mint tíz évig tartott. A magyaroknak komolyan kell venniük az Európai Unió intézményeinek tervezett reformját, az euro bevezetését és a közös belső és külső biztonságpolitikai célokat. A monetáris uniónak a mindennapi pénzforgalomban nem kell szükségszerűen még az unió bővítése előtt életbe lépnie, de a mai előrehaladott állapotában a folyamat megtorpanása, még inkább megbuktatása a bővítést súlyosan hátráltatná, és a magyar csatlakozás esélyeit negatívan befolyásolná. Magyarország érdeke elsősorban a regionális területfejlesztés egy „páneurópai" koncepció jegyében, amely nem korlátozódna csupán Közép-Európára, hanem magában foglalná Ke- let-Európa és a Balkán fejlődésének elősegítését egy valóban elfogadható termelési és fogyasztási szintre. Ebben a folyamatban Magyarország játszhatná a regionális központ szerepét, ennek azonban előfeltétele egy valóban egységes piac megteremtése, nem elégséges hozzá csupán egy szabadkereskedelmi zóna megléte - különös tekintettel arra, hogy Ukrajna, Oroszország és Kelet-Európa más egykori szovjet utódállamai belátható időn belül vagy talán talán sohasem fognak csatlakozni ehhez a gazdasági egységhez. A gazdasági egység megteremtése nem képzelhető el a közös, egységes pénznem bevezetése nélkül, megszilárdításához viszont szükség lesz az egységes költségvetési, adózási struktúra, az összehangolt termelési, szociálpolitikai, kereskedelmi, kül- és védelmi politika megalkotására az Európai Unió keretei közt. Hogy mindez hosszú távon elérendő cél, az nem befolyásolja azt, hogy Magyarországnak már most ebben az irányban kell tovább haladnia. A mai politikai helyzetben általános ugyan a kifejezések szemérmes és eufemikus használata, de ez mit sem változtat azon, hogy politikailag egy globális, föderatív európai rendszer felépítéséről van szó, amelynek egyszerre célja az, hogy megakadályozza a nagy történelmi hagyományokkal rendelkező országokat fenyegető hanyatlást, és megteremtsen az elmúlt évszázadok gyakorlatához képest egy merőben új együttműködési és együttélési formát. Ez formailag - úgy tűnik - talán veszélyezteti a nemzetek identitását, valójában azonban lényegesen több lehetőséget nyújt megerősítésükre és fennmaradásukra. A materialista realizmus szemszögéből gyakran szokták ugyan ezeket az állításokat romantikus vágyálmoknak minősíteni, de elég csupán Európa történelmének legutóbbi két évszázadát megvizsgálni ahhoz, hogy megértsük, mennyire felelőtlen dolog a népek és nemzetek sorsáról rövid vagy akár csak középtávon gondolkodni. 1998. nyár 13
