Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 2. szám - FRANCIA KÜLPOLITIKA - Philippovich Tamás: magyarország párizsi szemmel: Közép-Európa helye a francia külpolitikában
Magyarország párizsi szemmel Románia belső helyzetének szigorú megítélését a várt változások elmaradása okozta, de ezt némileg ellensúlyozza a nyelv latin rokonsága s az országban széles körben elterjedt francia nyelvtanítás és -tudás, amelynek megléte a franciákban továbbra is kulturális és érzelmi szimpátiát táplál a román néppel szemben. (A magyaroknak szemére is vetik, hogy Magyarországon az angollal szemben mennyire háttérbe szorult a francia nyelv tanítása.) Csehországgal kapcsolatban a franciák elkönyvelték, hogy az ország visszatért hagyományos német történelmi orientációjához gazdasági és kulturális téren egyaránt. Franciaország Európa-politikája Elemzésünk célja a francia történelmi és politikai gondolkodás vizsgálata, s ez szorosan összefügg a gazdaság megítélésével, különösen az Európai Unió bővítésének távlatában. Szükségesnek tartjuk kiemelni, hogy Franciaországban a politikai értékítéleteket és orientációkat hagyományosan a gazdasági érdekek elé helyezik, illetve a gazdasági és külpolitikai súlypontokat az ország politikai ambíciói és szerepvállalása határozza meg. A francia Európa-politika megértéséhez tudnunk kell, hogy a francia politikai elit és a közvélemény műveltebb része Franciaország nagyhatalmi szerepét annak történelméből, kultúrájából, szellemiségéből és geopolitikai helyzetéből származtatja, és elvitatha- tatlannak tartja. Belenyugodtak abba, hogy az ország nem egyedüli nagyhatalom többé, de ők akarnak lenni az Európai Unió motorja. Ezen az ambíción nem változtat az, hogy a német gazdaság erősebb, annál is inkább, mert a német fölény mostanában kevésbé szembetűnő, mint volt akár három-négy évvel ezelőtt. Németországnak be kell látnia, hogy a franciák - de a többi tagállam is - elsőrendű partnere, mivel nincs más választása, mint az egyesült Európa. Az új Európa politikai intézményei és gazdasága szükségszerűen úgy alakul át a jövőben, hogy a régiók - a szó legtágabb értelmében vett- egyensúlya és nem egy tagállam gazdasági dominanciája lesz benne a meghatározó. De Gaulle Európa-politikájával szemben szellemi örököseinek körében erős az a nosztalgikus kritika, hogy a tábornok tévedést követett el, amikor nem fogadta el a szorosabb integrációt s ezzel az egyesült Európát, melynek első elnöke lehetett volna. De Gaulle magatartása valóban nem volt egyértelmű, noha az angol csatlakozással szemben tanúsított elutasító magatartása arra utal, hogy a távolabbi jövőt talán ő is egy föderatív jellegű Európában látta. Az Európai Unió bővítését francia szemszögből elsődlegesen politikai kérdésként kezelik, de a gazdasági tárgyalások egyes ágazatokban - főleg a mezőgazdaságban - várhatóan nagyon kemények lesznek. A franciák külön súlyt fognak fektetni az Európai Unió „irányított" piacgazdasági politikájára, és ügyelnek arra, hogy a belépni kívánók Párizsban a bővítés első számú pártolóját lássák, mivel úgy ítélik meg, hogy későbbi vezető pozíciójuk- amely ma már több hallgatólagos ambíciónál - végső soron ettől a magatartástól is függ. 1998. nyár 11
