Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 1. szám - POLITIKAELMÉLET - Csizmadia Sándor: A geopolitika mint a nemzetközi kapcsolatok elemzésének módszere
A geopolitika mint a nemzetközi kapcsolatok elemzésének módszere Minél inkább távolodunk a hidegháború korszakától, annál inkább érzünk késztetést arra, hogy újragondoljuk, újraolvassuk és újraértelmezzük azt, mindenekelőtt a bekövetkezett geopolitikai változások, de a modernitás szemszögéből is, mivel minden előzetes várakozás vagy látszat ellenére a mondializádó nem a világ degeopolitizálódásához vezet, hanem ahogy Yves Lacoste írta 1993-ban: „...a világ fokozatosan a geopolitika korába lép." Ez a megállapítás persze arra is emlékeztet bennünket, hogy a világ e század elején egyszer már belépett a geopolitika korába. Napjainkban a geopolitikai természetű érvelésben a nemzet, a nemzetállam, az etnikum, a nemzeti kisebbség, a nemzetközi jog, a történelmi jog, a határok, az integráció, a muzulmán világ, a nyugati világ, NATO-bővítés, pártok, nép, régió, migráció, kőolaj, kábítószer, tömegkommunikációs eszközök, urbanizáció stb. fogalmai szerepelnek a leggyakrabban. Tény, hogy számtalan esetben, ahol ma geopolitikáról beszélünk, valójában adott területekre és az ott élőkre vonatkozó hatalmi-uralmi szembenállásokról van szó. Az ilyen típusú konfrontációkban mindegyik érintett szereplő különféle módszereket és különféle érveket használ annak igazolására, hogy jogosan akar megtartani vagy meghódítani egy adott területet, vagy pedig annak igazolására, hogy riválisa(i) törekvései nem legitimek. Ezek az antagonisztikus reprezentációk - feltéve, ha van szólás- és sajtószabadság az érintett országokban - az állampolgárok között politikai vitákat idéznek elő, melyek következményei érzékelhetően átalakítják a nemzetközi kapcsolatokat és az államhatalom gyakorlását számos országban. Nyilvánvaló tehát, hogy a geopolitikai érvelés területén a legnagyobb nehézséget az a szenvedélyesség és hevesség okozza, mellyel a legkülönbözőbb - önmagukban antagonisztikus ellentéteket hordozó - geopolitikai eszmék a világ számos országában ütköznek egymással (pl. a magyar-szlovák vita a bősi erőműről). A hidegháború utáni korszak konfliktusainak nagy száma, melyek faji, etnikai, törzsi vagy identitásbeli összeütközésekbe és leszámolásokba torkollnak, az elmúlt néhány évben egyértelművé tették, hogy az erőviszonyok geopolitikai elemzését sokkal kisebb területi dimenziók vonatkozásában is szükséges elvégezni. Ezek a belső vagy mikro-geopolitikai kutatások nem az államok, hanem a legkülönbözőbb - meghatározható vagy meghatározhatatlan - csoportok hatalmi-területi rivalizálásának a tanulmányozására irányulnak. Mindezek alapján nyilvánvaló az is, hogy szociológiai értelemben geopolitikákról indokolt beszélni, s ezeket - a nemzetközi, regionális és lokális szinteknek és az e szinteken cselekvők szándékainak megfelelően - a makro- és mikrogeopolitikák csoportjába sorolni. Milyen alapon dönthető el, hogy melyik közülük a helyes? Geopolitikai meggyőződésekkel vagy reprezentációkkal szemben egyáltalán felvethető-e, s ha igen, milyen eszközökkel érvényesíthető a helyesség vagy az igazság kérdése? Milyen felelősségük van a tömeg- tájékoztató eszközöknek mindebben? A hidegháború és a kétpólusú világrend bizonyosságaitól megszabadult világot számtalan paradoxon jellemzi: globalizálódik a világ, de újra aktivizálódnak a kulturális és identi1998. tavasz 15
