Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Vogel Sándor: Lucian Boia: Történelem és mítosz a román nemzettudatban
Köm/vékról Mindezek a fejlemények világosan illusztrálják az eredet mítoszának állandó aktua- lizálási folyamatát és politikai töltését. Az eredetmítosszal kapcsolatban a szerző a következő kérdésekben kénytelen állást foglalni:- Minden olyan törekvés, amely a kezdeteket és a jelent a római származás megszakítatlan tudatának létével köti össze, illuzórikus. Semmilyen forrás nem igazolja, és csupán olyan intellektuális kombináció eredménye, amelynek ideológiai és politikai célja van.- Arra a kérdésre, hogy mi a véleménye a dák és a római elem súlyáról a román nép kialakulásában, nem válaszol. Azzal érvel, hogy a kérdés mitológiai perspektívájú, és ha felelne rá, csatlakozna az alapító mítoszok egyikéhez. Leszögezi viszont, hogy a románok nem dákok, nem rómaiak, nem szlávok, hanem egyszerűen románok. Felteszi a kérdést, hogy mennyi közük lehetett a középkori románoknak a dákokhoz és a rómaiakhoz, hiszen az ószláv kultúra és az ortodox vallás a bizánci-szláv civilizációhoz kötötte őket. A következő kérdése pedig az, hogy kihez hasonlítanak jobban a jelenkori románok, a dákokhoz, a rómaiakhoz vagy a mai európai népekhez. Közelebb állnak a mai németekhez - hangzik a felelet -, mint dák vagy római őseikhez, és a lemaradás ellenére is egy XX. századi európai nép szellemi profilját mutatják. Végül megállapítja, hogy az eredet kérdésével minden európai nép foglalkozott, de az „etnogenézis" ügyének ilyen mértékű felfokozása egyedülálló román nemzeti sajátosság, amely ideológiai igényeket elégít ki. Az eredetmítoszhoz szorosan kapcsolódik a kontinuitás mítosza, amely valódi nemzeti rögeszmévé vált. A kérdés annak a ténynek a szélsőséges megnyilvánulása, hogy a román nép történetének kezdetei térben nem helyezhetők el egyértelműen, a Dunától északra fekvő területekre vonatkozóan pedig 271-től a XIV. századig a források teljesen hiányoznak. Ezért a román történetírás egyik legfontosabb foglalatossága ennek az ezer évnek a „bebútorozása" volt. A kommunizmus korszaka előtti román történetírás e kérdést úgy próbálta megoldani, hogy a román történelem súlypontját egy időre a Dunától délre helyezte, és a két bolgár cárságot román-bolgár államoknak tekintette. Ez felelt meg Románia politikai törekvéseinek is, amely a Balkánon a döntőbíró szerepét akarta eljátszani, és a balkáni román kisebbségek védnökeként lépett fel. Hasonlóan ezzel magyarázható, hogy a különböző időszakokban a román nép és nyelv kialakulásának területét a történészek és nyelvészek más és más területre (Olténia, Erdély, a mai Románia, Nagy-Románia, Nagy- Románia - hozzákapcsolva Magyarország és Eszak-Bulgária) helyezték. Ugyanakkor időhatárait is többször elmozdították. A kontinuitásmítosz része a román államiság folyamatosságának mítosza is. A román nacionalizmus számára nehéz volt egy olyan Romániát elképzelni, amely alaktalan, és nincs területi szervezete. Ezért Bogdan Petriceicu Hasdeu kidolgozta a Basarab1998. tavasz 129
