Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Vogel Sándor: Lucian Boia: Történelem és mítosz a román nemzettudatban
Könyvekről lenség, hiszen egész Európára jellemző. Minden közösség, a törzstől a modem nemzetig, azáltal legitimizálja magát, hogy az eredetre hivatkozik. Az eredet megjelölése pedig választás és nem objektív tudományos kiindulópont kérdése, és minden időben az ideológiai alapokból, a közösség jövőre vonatkozó elképzeléseiből indul ki. Az alapító mítoszok tendenciája a láncreakciószerű sokasodás, ennek feladata pedig a történelem végpontjainak köztes láncszemekkel való összekötése. Románia esetében az alapító mítosz a „dákoromán szintézis" elmélete, amelyet állandóan új alapításokkal (Havasalföld és Moldva megalakulása, a Mihály vajda által 1600- ban végrehajtott „egyesítés", a két román fejedelemség 1859. évi egyesítése, Nagy-Ro- mánia 1918. évi létrejötte, az 1989. évi forradalom) aktualizálnak. A mitológiai konstrukcióban mindezek egy új kezdetet jelölnek meg, ugyanakkor az örök és időtlen Románia születési bizonyítványának szerepkörét töltik be. A szerző felfogása szerint nem minősíthetők sem helyeseknek, sem helyteleneknek, mert a történelemnek a jelen egy bizonyos megfigyelőpontjából való vízióját tükrözik. A dákoromán elmélet metamorfózisai során a románok identitása a támpontként használt történelmi tényezőktől függően ekképp változott: voltak kizárólag Itáliából származó rómaiak, a Római Birodalom egész területéről származó rómaiak, dák-rómaiak, elrómaiasodott dákok, sőt erősen szélsőséges változatokban kizárólag dákok is. A dákoromán elmélet kilengései szorosan kapcsolódnak az adott kor politikai, ideológiai igényeihez. A következő példákat emelnénk ki:- Az erdélyi iskola (XVIII. század) a tiszta római származás elméletét dolgozta ki, mert erre volt szüksége az erdélyi románok egyenjogúsításáért vívott harcban.- A román állam 1859. évi megalakulása után már nem volt szükség a vér tisztaságának hangoztatására, és a románok részlegesen felgyógyulhattak komplexusaikból. Ennek nyomán alakult ki a „dák-római szintézis" elmélete. Ugyanakkor a románoknak a trákoktól, a keltáktól való leszármazása, a kelta—gall francia párhuzam révén közelebb vihette Romániát a mintaképnek tekintett francia kultúrához.- A második világháború előtti politikai helyzet, illeszkedve a nacionalizmus fejlődésének logikájába, a dák purizmus eszméjének kialakulásához vezetett. Dácia lett az örök és időtlen központ. A jobboldal előretörése nyomán ugyanis az autochtonizmus nyert teret, és Petre P. Panaitescu, az egyik legjelentősebb román történész kijelentette: dákok vagyunk. A képlet egyszerű: amikor a nácik a germán faj felsőbbrendűségét hirdették, a román jobboldal hasonló módszerekhez folyamodott.- A nacionalista kommunizmus Ceau§escu által fémjelzett szélsőséges baloldali diktatúrája a szélsőséges jobboldal nézeteit vette át. Jellemző rá az addig nem tapasztalt elképesztő felelőtlenség: úgy vélte, hogy a történelemmel bármit megtehet. Ekkor tűnt úgy, hogy a dák és a római elem háborújában a dákok győzedelmeskednek, és a román eredettudatban egyeduralkodóvá válnak, olyannyira, hogy azonosításuk a románokkal európai politikai körökben is elterjedt. 128 Külpolitika
