Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 1. szám - DOKUMENTUM - Gosztonyi Péter: Ismeretlen részletek a Barbarossa-terv diplomáciai előtörténetéhez
Dokumentum csak gazdasági téren. Az önfenntartás ösztöne azonban kikényszeríti akcióit ezen térségek ellen. Sőt: szinte kényszeríti őt erre. Ezeknek a lépéseknek, amiket Németországnak a szükség diktált, mégsem lettek a térségben komoly következményei. A világ nemzetei - legalábbis azok, akik velünk éreznek - belátták, hogy e lépésekre szükség volt.18 Az elmondottakhoz hozzájárult az Egyesült Államok magatartása is. Ma az Egyesült Államok imperialista politikát folytat. Ok nem Angliáért szállnak síkra, hanem a világbirodalmat kívánják megkaparintani. Legfeljebb azért segítenek, hogy fegyveriparukat beindíthassák, fejlesszék, és katonai jelenlétüket bizonyos külföldi támaszpontok megszerzésével kiépítsék. Nekünk a távolabbi jövőben ügyelnünk kell arra, hogy mindazon nemzeteket megnyerjük a magunk számára, akik egy ilyen expanziót nem néznének jó szemmel. Az Egyesült Államok terjeszkedését megállítjuk, de ez nem lesz számunkra könnyű feladat. Természetesen mindez nem a jelen problémái közé tartozik. Semmiképp sem történik meg 1945 előtt, inkább az 1970-1980-as évek problematikája lesz. Akkorra érhetnek be az angolszászok elképzelései, amelyek nem lebecsülendő veszélyt jelentenének más nemzetek számára.19 Mindenesetre figyelemmel kell kísérni az események menetét, és az ilyen kedvezőtlen fejlődést időben meg kell akadályozni. Összefoglalva az eddigieket, ő - Hitler - kijelenti, meg fogja akadályozni, hogy az angolszász hatalmak európai támaszpontokat hozzanak létre. E célból Franciaországgal, Olaszországgal, és Spanyolországgal már jelenleg is tárgyalásokat folytat. Célja ezen országok bevonásával egyfajta Monroe-doktrínát létrehoznia, ami Afrikára és Európára lenne érvényes. Ez azt is jelenti, hogy a megnevezett országok gyarmati politikáját közös nevezőre kell hozni. Ennek lényege az lenne, hogy ezen államok gyarmataikból csak azokat a területeket birtokolnák, amelyeket saját céljaikra valóban fel tudnának használni. Oroszország más területeken, ahol érdekelt, természetesen a saját érdekei szerint járhatna el. Akár közös megegyezéssel, de úgy is, hogy érdekeltségeinket külön-külön ki- cövekelhetnénk, és a maradék világ ellen közösen lépnénk fel ennek védelmében. Ez nem könnyű feladat, ezért előnyösebb, ha az álláspontokat előbb tárgyalások útján tisztáznánk. Akkor később nehézségek nélkül lehet majd őket megvalósítani. A Führer ismét a német-orosz viszonyra terelte a szót. Ő teljes megértést tanúsít Oroszország ama törekvései iránt, hogy az ország jégmentes kikötőt és kijáratot kapjon a világtengerre. Németországot lefoglalja az újonnan szerzett keleti élettér megyéinek felfuttatása. Ez eddig jól haladt előre, de még sok a munka. Gazdaságilag ezen élettér még nem úgy működik, ahogyan kellene. Lehetséges, hogy Oroszország és Németország eddig nem ért el minden célt, amit [1939-ben - G. P.] maga elé tűzött. Az eredmények azonban mindkét oldalon észrevehetők. Ha a problémákat okozó kérdéseket igyekszünk nagyvonalúan kezelni - melyek során ne feledjük el, hogy Németország kénytelen háborút viselni -, a legközelebbi jövőben bizonyára tisztázni lehet békés úton a kétes kérdéseket. A Führer itt ismét a Balkánra terelte a szót. Elismételte: ha a britek Szalonikiban partra szállnak, kénytelen azonnal katonai ellenlépéseket tenni. Jól emlékszik még az első világháborúra. A szaloniki front akkor is kemény dió volt. Molotovnak arra a kérdésére, hogy Németországnak tulajdonképpen miért olyan fontos Szaloniki kérdése, a Führer a román olajvidék közelségét nevezte meg. Ezekre Né106 Külpolitika
