Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 1. szám - DOKUMENTUM - Gosztonyi Péter: Ismeretlen részletek a Barbarossa-terv diplomáciai előtörténetéhez
Dokumentum Ami Európát illeti, itt Németország, Oroszország és Olaszország között egy sor konfliktus, érdekellentét létezik. Mind a három ország célja a nyílt tengerre való kijutás. Németország az Északi-tengeren keresztül kívánja célját elérni, Olaszország a gibraltári zárat akarja megtörni, és Oroszország szintén a világtengerek felé vesz irányt. A kérdés: mennyi az esélye annak, hogy ezen három nagy ország kijusson a világtengerekre, éspedig úgy, hogy egymással ne kerüljenek szembe? Ezeknek alapján kívánja majd a háború után a kérdést megoldani, mégpedig olyan módon, hogy egyik nemzet se károsodjon. Európa vezető államférfiaira vár a feladat, hogy ez a jelenlegi háború ne torkolljon egy újabb háborúba, ne legyen ez egy űj háború szülőatyja. A problémát tehát úgy kell megoldani, hogy a belátható időben újabb súrlódások ne történjenek. E gondolat jegyében beszélt ő - a Führer - a francia államférfiakkal.14 Az volt a benyomása, hogy ott bizonyos megértésre talált. Sőt: a kérdés rendezése a problémát hosszú távon megoldaná, és keresztülvitele megakadályozná egy új háború kitörését. Épp ezért úgy intézkedett, hogy a Franciaországgal megkötendő fegyverszüneti szerződés bevezetőjébe kerüljön be - erre Pétain és Laval15 is hajlandóságot mutattak -, amíg Angliával tart a háború, semmiféle lépésre nem szánják el magukat, amelyek a Nagy-Britanniával folytatandó [német] küzdelmet bármilyen módon negatívan befolyásolnák!16 Máshol is vannak problémák. Ezek azonban a háborúval függnek össze, és azután megoldhatóak lesznek. így például Németországnak nincsenek politikai érdekeltségei a Balkánon. Amit ott most tesz, azt szükségből teszi, hogy bizonyos hadi alapanyagokhoz hozzájusson. Vagyis kizárólag katonai okokból, bizonyos nyersanyagok biztosítása céljából. Nem valami szerencsés megoldás ez, mert Németország több száz kilométerre fekszik Romániától, és így az ott állomásoztatott német haderő hadtápellátása felettébb körülményes. Hasonló lenne a probléma, ha Anglia partra szállna Görögországban, s ott flotta- és légierő-támaszpontokat létesítene. Ilyesmit Németország nem tűrhetne el! Ez esetben a Birodalom megtenné a szükséges [katonai] lépéseket. A háború folytatása ilyen és ehhez hasonló kísérőjelenségek mellett természetesen nem kívánatos. Ezért akarta Németország a háborút a lengyel hadjárat után befejezni. Ekkor Franciaország és Anglia emberáldozatok nélkül megkaphatta volna a békét.17 De ők folytatták a háborút. Természetesen a kiöntött vér jogokat is biztosít, és így nem ildomos, hogy bizonyos országok háborút üzennek és vezetnek ellenünk, anélkül, hogy mindezért fizetnének. Ezt ő - a Führer - a franciák tudomására is hozta. E pillanatban a kérdés úgy hangzik: a háborút okozó államok közül kinek kell többet fizetnie? Mindenesetre Németország az elmúlt esztendőben szívesen befejezte volna a háborút; akkor szárazföldi hadseregét a békebeli foglalkoztatottságra leszerelhette volna. Mert hiszen egy háború minden esetben rossz üzlet. Vonatkozik ez a győzőre is, hiszen békés időkben a céljait hamarabb érheti el. Molotov ezen gondolatmenetre ugyan igenlően válaszolt, de megjegyezte, hogy háborús észközökkel a kitűzött célt sokkal költségesebb elérni, mint békés úton. A Führer erre kijelentette, hogy az adott helyzetben Németország arra kényszerül, hogy olyan térségekben is tevékenykedjen, ahol politikailag nem érdekelt, legfeljebb 1998. tavasz 105
