Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 1. szám - DOKUMENTUM - Gosztonyi Péter: Ismeretlen részletek a Barbarossa-terv diplomáciai előtörténetéhez
Dokumentum A Führer folytatta gondolatmenetét: Könnyen belátható, nem mindegyik nemzet volt képes arra, hogy az elmúlt időszakban teljes egészében megvalósítsa a terveit. A politikai életben a kívánságoknak azonban már egy húsz-huszonöt százalékos teljesítése is eredményt jelent. Az is tény, hogy amennyiben Európa e két nagy népe egy úton halad, mindenképpen nagyobb eredményt érnek el. Több előnyük származna az együttműködésből. Ha azonban egymás ellen dolgoznak, ebből kizárólag egy harmadik ország húzna hasznot. Molotov válasza: a Führer gondolatmenete kristálytiszta, és a történelem által is bizonyítható. Különösen aktuális ez most, a jelenlegi politikai helyzetben. A Führer a továbbiakban kijelentette, hogy ezen előbb elhangzott gondolatmenetének megvalósítása nehéz feladatokkal jár majd, de megvalósulása hosszabb időre biztosítaná a népeik és államaik közötti együttműködést. Meg van győződve arról, hogy igenis lehetséges az álláspontokat személyes véleménytől mentesen, tisztán és egyértelműen kidolgozni és megvalósítani. Mindez biztosítékát jelentené annak, hogy az összetűzések hosszabb időszakon túl is elkerülhetőek legyenek. A jelenlegi helyzetet elsősorban az határozza meg, hogy Németország háborút visel, a Szovjetunió azonban nem. Számos, Németország által tett lépés ennek a háborúnak a következménye. Ezek a háború megkövetelte lépések a hadviselés folyamán kerültek előtérbe, a háború kezdetén még nem lehetett velük számolni. Mégis: egészében nézve a két ország több mint egy esztendőre visszatekintő politikai és gazdasági együttműködése [Zusammenarbeit] mindkét fél számára előnyösnek bizonyult. Molotov válasza: igen, ez így igaz! A Führer folytatta mondanivalóját: jelenleg a katonai hadműveletek lezártnak tekinthetők.5 A problémát a német-orosz együttműködés józan kiértékelése okozza. Ezt ismételten elő kell venni. A háború egyébként olyannyira kiszélesedett6 - ami Németország részéről nem volt betervezve -, hogy a németeket arra kényszerítette, hogy bizonyos eseményekre időnek előtte reagáljanak. A Führer ezek után Molotovval ismertette az eddigi hadműveletek lezajlását, amely végső soron azzal az eredménnyel járt, hogy Anglia ma nem rendelkezik az európai szárazföldön semmiféle befolyással. Egyenként ismertette az Anglia elleni hadműveleteket, és hangsúlyozta ezek lélektani következményeit. Az angol ellenakciók nevetségesek, és arról az állításukról, miszerint az angol légierő például Berlint rommá bombázta, az orosz urak a saját szemükkel a valóságnak megfelelően meggyőződhetnek. Majd ha a légköri viszonyok valamelyest megjavulnak, Németország egy hatalmas csapással Angliát a saját földjén kényszeríti térdre.7 E pillanatban ő - Hitler - nem csak arra törekedik, hogy e végcsapás katonai előfeltételeit megteremtse, hanem a politikai kérdéseket is igyekszik tisztázni, amelyek ezen összeütközések után szerepet fognak játszani.8 Éppen ezért ő - Hitler - Oroszország vonatkozásában a kérdést ismét átgondolta; éspedig nem negatív vonatkozásban, hanem azzal a céllal, hogy azt hosszabb távon pozitívan rendezze. Ebből több végkövetkeztetés adódik: 1. Németország nem kilincsel orosz katonai segítségért. 2. A háború nem kívánt területi kiterjedése következtében Németország kényszerítve lett Anglia ellen csatasorba lépve olyan területekre is kiterjeszteni [katonai] érdeklődé1998. tavasz 103
